Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)

1989 / 2. szám

Alfred Chrisdieb A Szent Szellem hatása Péterre Csel 2,13-18 Ha megfigyeljük Pétert, Jézus Krisztus ta­núját pünkösd napján, rajta három csodá­latos vonást fedezünk fel, ami minden ke­resztyén számára kívánatos. 1. Péter nyugodt marad a gyalázások alatt Amikor az apostolokon láthatóvá lettek a pünkösdi Szellem hatásai, a gúnyolódok szemtelenül gyalázták őket: „édes bortól részegedtek meg.” Ez a kifejezés nagy sér­tés volt az apostol számára. Ezzel a sértés­sel szemben Isten erejéből be kellett bizo­nyítania valódi kegyességét. Ha Péter kese­rű haragra gerjedt volna és megtorolta vol­na a gúnyolódást, akkor a hallgatók seregei kevés tiszteletet éreztek volna Isten új ere­je iránt. Azt gondolták volna, „bármi is ez a pünkösdi Szellem, a sértett önbecslést nyu­godtan élni hagyja.” Ne szaporítsuk az olyan keresztyének számát, akik kedvesek és kegyesek maradnak, amíg nyugton hagyják őket, de fellobbannak és dühösek lesznek, ha túl közel lépnek hozzájuk. Ma­radjunk mi csendben a Szent Szellem erejé­ből a legdurvább szemrehányások közepet­te is! Anna nem haragudott meg, amikor Éli részeg asszonynak tartotta kitartó imádsá-Bódás János Ne a sok beszédért... Taníts Uram úgy imádkozni, hogy némán boruljak Eléd. Tudom, Téged nem hat meg holmi farizeusi „sok beszéd”, hisz mindent tud rólam a Lélek s magamat én is ismerem. Hiszem, elég, ha ennyit kérek: — Irgalmazz nékem, Istenem. (Virág a sziklán c. kötetből) ga közben (lSám 1,12-16). Dávid csendes maradt, amikor testvére, Éliáb, ok nélkül merészséggel és gonoszsággal vádolta (lSám 17,28). így Péter sem lett izgatottá az ellenség gyalázására, nyugodt határo­zottsággal nézett szembe velük és mondta ki az igazi tényállást: „Nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok,... hanem ez az, amit Jóéi így prófétáit: Az utolsó napok­ban, így szól az Isten, kitöltők Szellemem­ből minden halandóra.” 2. Péter bátor a nagy veszélyben Pétert bátornak látjuk a legnagyobb ve­szély pillanataiban is. Nagy tömeg állt előt­te. Közöttük sokan voltak, akik nem sokkal előbb keresztre feszítették Jézust. Milyen veszélyes volt nyíltan kimondani ez előtt a tömeg előtt: „A názáreti Jézust, akit Isten megbizonyított jelekkel és csodákkal... keresztfára feszítve megöltétek.” Milyen könnyen szembefordulhatott volna vele a nép dühe, hasonló sorsra juttatva őt. Péter bűnösnek nevezte ezeket az embereket, és ez veszélyes! Az életébe kerülhetett volna. Péter annak idején a tagadás órájában egy szolgáló előtt is félénken és gyalázatosán elbukott. Most azonban Isten Szellemének az erejében állt itt tanúként, aki megveti a halálos veszélyt. A pünkösdi Szellem bá­torrá tesz! Szép volt Jonatán bátorsága, amikor fegy­verhordozójával egyedül mászott fel a hegyre, harcolva a filiszteusok ellen (lSám 14,13). Jó látni Dávid hőseinek bátorságát, akik a filiszteusok táborából hoztak neki vizet (IKrón 11,18). De ennél is nagyszerűbb a pünkösd tanúinak a bátorsága, akik egy ellenséges világnak a szemére merik vetni Jézus elleni bűnét, azután pedig meghívják őket a Jézus Krisztusban elnyerhető teljes üdvösség követésére. Isten Szent Szelleme ma is adhat szent bátorságot, hogy úgy tanúskodjunk, mint 38

Next

/
Oldalképek
Tartalom