Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 2. szám
Igazság és szeretet Miután alaposan tájékozódott, nem némult meg a tisztelettől, hanem megszólalt: „Igaz volt, amit országomban hallottam dolgaidról és bölcsességedről, de nem hittem azoknak a beszédeknek, míg el nem jöttem, és saját szememmel meg nem láttam. Nekem még a felét sem mondták el nagy bölcsességednek. Felülmúlod azt a hírt, amelyet hallottam rólad. Boldogok az embereid, és boldogok azok a szolgák, akik állandóan előtted állnak és hallgatják bölcs szavaidat. Áldott legyen Istened, az ÚR, aki kedvét lelte benned, és trónjára emelt, az ÚRnak, a te Istenednek a királyaként!” (2Krón 9,5-8). Ez a csodálkozás ismétlődik meg azoknál, akik hitre jutnak Jézus Krisztusban és a Királyt szépségében meglátják (Ézs 33,17). Szabadon és nyíltan beszélt Istenről és szeretetéről. Az állami látogatásokon és diplomáciai megbeszéléseken nem kerül sor túl gyakran olyan kijelentésekre, mint például „áldott legyen Istened, az ÚR, aki kedvét lelte benned... ” Isten szerette Salamont, bár voltak hibái és gyengeségei. Mindenki tudhatja, hogy Isten szereti, mert „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Adni és elfogadni Utazása végén a királynő Salamonnak egy aranyból, drágakövekből és fűszerekből álló ajándékot adott át. A fűszerek illatos olajok. Keleten nagy mennyiségben találhatók, de nem éppen olcsók. Az ajándék aranyértéke valószínűleg szintén nagyon nagy lehetett. Bár azt mondhatnánk, hogy ennek aztán mindene megvolt, a tehetős emberek viszont sajnos, általában zsugoriak. Az Uimóteus 6,10-ben Isten figyelmeztett rá: „Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme”. Földi gazdagságát senki sem viheti magával a túlvilágra. Ezért adjuk tovább, amíg még mozgatni tudjuk a kezünket. Mielőtt a királynő hazaindult, Salamontól mindent megkapott, „ami megtetszett neki és amit csak kért, de mást, mint amit ő hozott a királynak”. Ezt Istentől tanulta a király, aki gazdagon megajándékoz és többet ad, mint amit kérünk vagy várunk. Az öröm és felüdülés napjai A mágnes és pünkösd Fizikatanárunk egy üveglapra vasreszeléket szórt. Mintha mákot öntött volna oda. Rendezetlenül, összevissza terült el a sötétszürke tömeg a csillogó üvegen.- Tessék ezt rendbe szedni! Többen megpróbáltuk a mulatságos játékot. De csak az ujjunk szántotta barázdák, ilyenolyan minták árkai tünedeztek elő. Ez nem a vasreszelék rendje volt, hanem a miénk. Akkor a tanár úr egy mágnesrudat helyezett az üveglap alá. Csoda történt. Egy pillanatnyi időbe sem telt, s máris elrendeződött a nehéz fémpor. Cirkalmas „erővonalak” rajzolódtak ki a két pólus sugárzásának hatóköre szerint. A külső rend helyett valami - az önkéntességhez hasonló - belső rend. A kényszerű együttlét helyett: társulás. Az együttes helyett: közösség. Fülünk, szemünk - érzékszerveink - kapuin keresztül mennyi tapasztalás „vasreszeléke” halmozódik emlékezésünk üvegtábláján! Ki szedi ezt rendbe? Milyen minták, figurák, stílusok rendje rajzolódik ki emberi személyiségünkben?! Aki „ingerszegény” környezetben nő fel, annak kevesebb az elrendeznivalója. Akinek évei élményekkel telítve: annak több. A fegyelmezés, idomítás, „kordában tartás” rászoríthatja az embert valamiféle életvitelre. De a kényszerű „rend” nem az igazi. Sokkal inkább kirajzolódik benne a parancsnok, a nevelő, a rendre utasító kezeírása, mintsem a személyiségek belső rejtett arculata. Ám érheti az embereket erőhatás is - amely hasonlatos a mágneséhez. így a Szent Szellem átformáló ereje által „ékesen és szép rendben” gyülekezetekké válnak az embercsoportok. H. F. I. után elérkezett a búcsú és a megerőltető utazás. A királynő karavánja valószínűleg Jerikón át, az ősi királyi és tömjénúton haladt tovább. Még ma is járható ez az út, az Eufrátesztől a Moáb hegységen át Petra felé. S. Schmidtke 37
