Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 4. szám
Múltunk, jövőnk - és Isten Olvasd: Efézus 2,1-10. Ahogy a gépkocsivezető a visszapillantó tükörbe tekintve meglátja, felméri, mi van mögötte: Úgy mérjük fel mi is óév estéjének visszapillantó tükrében, Isten Igéjének fényénél, hogy milyenek is voltunk az elmúlt esztendőben? Lehetne másféle szempontból is visszatekinteni: mi történt velünk, mit értünk el (amiből önsajnálat vagy dicsekedés születhet), hogy bántak velünk mások (amiből vádaskodás fakadhat). De Igénk ma ilyen felmérésre kényszerít: milyenek voltunk mi magunk az elmúlt esztendőben? Az apostol szavai kemény, de elháríthatatlan szavak: „Halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben egykor éltetek a világ életmódja szerint, alkalmazkodva ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban hat. Egykor mi is közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk emberi természetünk szerint, éppen úgy mint a többiek”(l-3 v.). Milyenek voltunk hát? Alkalmazkodtunk az Istent nem ismerő világ életmódjához, szokásaihoz és lelkületéhez? Aki életünket, megnyilvánulásunkat közelről figyelte, mondhatta-e rólunk: Komoly és elkötelezett Krisztus-követő? Nem azt-e inkább: Olyan, mint a többi, csak néha imádkozott, Bibliát olvasott és gyülekezetbe járt? Nem azt mutatja-e év végi ’’mérlegünk”, hogy követtük a test és az érzékek hajlamait, éppen úgy mint a többiek? Kényelemszeretetben, önzésben, mértéktelenségben, inyenckedésben, szórakozásvágyban, anyagiasságban? Ha így volt, a „harag fiai” voltunk, Isten ítélete alatt voltunk, sőt „halottak” voltunk lelki-szellemi értelemben. „... nem tudjátok-e, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért a világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz” (Jak 4,4). Mert az Istennel való közösség jelenti valójában az é 1 e t e t, a tőle való elszakadás pedig ahalált. Valljuk meg bűnbánattal az Úr előtt, hogy engedetlenek, Isten nélkül élők, lelki halottak voltunk az elmúlt esztendőben és sok-sok bűnünk, mulasztásunk ennek az állapotnak megannyi árulkodó „hullafoltja”.. . Milyen az Isten, akitől mi is függetlenítettük magunkat? Ez legyen második óévi kérdésünk. Hogy válaszol engedetlen, bűnös magatartásunkra? Az Igéből a válasz: „De Isten gazadag lévén irgalomban, az Ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, életre keltett a Krisztussal együtt - kegyelemből van üdvösségetek!” (Ef 2,4-5). Mi bűnösök voltunk, lázadók, engedetlenek -deazlsten gazdag volt irgalomban az elmúlt esztendőben is. Nem bűneink szerint bánt velünk, hanem megelevenítő kegyelmével fordult hozzánk, „az Ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett”. Kérjük Isten bocsánatát azért, amivel az elmúlt eszetendőben vétkeztünk ellene és szomorítottuk Őt - és áldjuk hálás szívvel irgalmáért, nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett! Ez a két mozzanat határozta meg lényegében az elmúlt esztendőt: a mi bűneink és Isten nagy szeretete, irgalma. Isten irgalmas volt hozzánk nem csak abban, ahogyan a betegségből gyógyított, feladatainkhoz erőt adott, gondviselő jó Atyánknak bizonyult napról-napra, hanem főként abban, hogy az elmúlt évben is hangzott köztünk a megváltás evangéliuma, a keresztről való beszéd, amely Istennek ereje azok számára, akik megtartatnak. És a halálból életre keltett, a feltámadott Krisztus velünk járt és jár láthatatlan társként, hogy feltámadásának erejét reánk is árassza. Ennek nyomán feltevődik a harmadik óévi kérdés: Milyenné válhatunk Isten kegyelméből? Hiszen az Ő hozzánk való kegyelme nem hiábavaló. Igénk erre így felel: „Isten életre keltett minket Krisztussal együtt, és vele együtt feltámasztott, és a 102
