Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)

1989 / 4. szám

mennyeiek világába ültetett Krisztus Jézu­sért, hogy megmutassa az eljövendő világ­ban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban. Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez, nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elrendelt az Is­ten, hogy azok szerint éljünk” (4-10 v.). Az önismeret, bűnbánat mélypontjáról fel­emel és előre visz, magasba lendít a kegye­lem. Előre visz a jó cselekedetek felé, amelyek ügy vannak számunkra előre elké­szítve, mint a vágányok a később ráfutó vonat számára. Isten minden nap elkészíti számunkra a sokféle jó cselekedetek alkal­mát és lehetőségét, hogy felismerjük és megvalósítsuk. Ha áldások felé akarunk tovább haladni, azok szerint éljünk, amelyeket előre elrendelt számunkra Isten; nem dicsekedve, hanem Istennek napon­ként hálát adva! Minden külső, látható esemény Isten országa területén, a meny­­nyei valóság belesugárzása ebbe a látható világba. A megváltás, az új teremtés kiemel minket megromlott emberi természetünk rabságából és új, „isteni” természettel ajándékoz meg. Kiemel az „engedetlenség fiainak” világából és Krisztussal együtt feltámaszt és a mennyeieik világába ültet. A megváltott ember, hit által, már itt e földön belső kapcsolatban él a mennyei világgal és egykor, kegyelemből Krisztussal együtt, részesül a felmagasztalásban. Esztendőt zárva, bűnbánattal valljuk meg, hogy milyenek voltunk, s áldjuk Is­tent hozzánk lehajló, újjáteremtő kegyel­méért. Kérjük segítségét, hogy mennyei erőkkel naponként töl tekezve, tehessünk sok jót, még e földön, akarata szerint és nevének dicsőségére! Siklós József Ne csak várjad, de menj is eléje. A hit boldog tapasztalata, hogy érkező Ura elé siethet, ő tette meg a nagy utat, mi csak itt a porban botorkálunk feléje. Ő emberré lett, Betlehemben kín és fájdalom között jött e világra, tehetetlen kicsi gyermekként fe­küdt Mária karjaiban és várta, hogy anyja gondozza. Harminc évig csendben rejtve élt. De akkor is feléd jött. Tedd meg azt a néhány lépést, ami a te boldog osztályrészed. A szent, csendes várakozásból gyakran ki kell lépnünk és szeretetünk halkan, de a menny világáig felharsanva énekli: A szívem fut feléd... a szívem fut feléd... Ezt a talál­kozást már az egész pokol sem akadályoz­hatja meg. Amikor Urad jön és te várod, ne riadj meg szent közelségétől, menj még kö­zelebb és hívd be öt, mert ezért jött. Zimányi József 'is*? Tétlen néző Egy horgász a tóparton ült, tartotta a hor­gászbotot és várta, hogy hal kerüljön a horogra. Egy férfi állt a háta mögött és nézte. Hosszú hallgatás után megszólalt:- Nem tudok unalmasabb dolgot elképzel­ni a horgászásnál.- Pedig van - felelte a horgász - ,csak nézni a horgászást. Sok ember van, akik a Szentháromság egy igaz Istenben való hittel tesznek úgy, mint ez az ember: Ott állnak mellette, kissé nézegetnek és azután kritikát gyakorolnak. Nem csodálkozhatunk, ha aztán így ítélkez­nek: „Ez nem nekem való, nem tudok unalmasabbat elképzelni!” Aki néző ma­rad, az mindig rejtélyek és képtelenségek előtt fog állni, mert Isten Igéje nem elméle­ti igazság. Isten Igéjét csak úgy lehet megérteni, ha az ember azt a gyakorlatban cselekszi is. 103

Next

/
Oldalképek
Tartalom