Vetés és Aratás, 1988 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 3. szám
Száz évvel Darwin után - mérlegkészítés Darwin 1882 április 19-én halt meg. Halálának századik évfordulója sok újságnak és folyóiratnak adott alkalmat arra, hogy mint a fejlődéstan atyját magasztalják. Helytelenül, mert az evolúciónak számtalan atyja van, sőt sokkal régebb éltek. Már az ókori Görögország természetfilozófusai, mint például Anaximandrosz, Empedokles és Demokritosz is fölvették tudományos rendszerükbe az evolúciót. Ha ma - több mint száz évvel Darwin után - mérleget készítünk, nem sok marad meg a fejlődéstanból. Ez olyan megállapítás, amely lehet, hogy ellenállásba ütközik, amelyet azonban a megismert tények alapján bizonyítani lehet. Hipotézisek Számtalan fejlődéselmélet létezik, de mindegyik tartalmaz néhány közös alapfeltevést. Ezek azonban olyan hipotéziseken alapulnak, amelyeket nem lehet bizonyítani, mivel egyrészt a Föld keletkezésénél senki sem volt jelen, másrészt pedig a fejlődési folyamat megismétlése laboratóriumi körülmények között nem hajtható végre. Az alapfeltevések, amelyeken valamennyi fejlődéstan nyugszik, a következők:- A Föld 4,5 milliárd éves.- Az élet 3 milliárd évvel ezelőtt egy egysejtű alakjában keletkezett.- Az ember az első emlősállatból, a Plesiodapisból (félmajom) fejlődött ki, amely kereken 70 millió évvel ezelőtt élt. Az évszámok türelmesek. Azt azonban nem tudjuk elképzelni, hogy valójában milyen hosszú a sok millió vagy több ezer millió évből álló időszak. Már itt elkezdődnek a kutatók nehézségei. Több mint 70 bizonyíték mutat rá, hogy az évmilliárdok - amelyekre a fejlődéstannak szüksége van - egyáltalán nem léteztek. Csupán néhány példa 1. A Föld folyói évente 27,5 milliárd tonna anyagot szállítanak a tengerekbe. Steward Nevins geológus kiszámította, hogy az ilyen évenkénti erózió következtében a Föld egész szárazföldi részének 14 millió év alatt a tengerszint magasságára le kellett volna kopnia. Ezért hamis az a föltevés, hogy az embernek eddig 70 millió év állt a rendelkezésére, hogy egy patkányszerű emlősből a mai fejlett fokra eljusson. 2. Amikor az urán 238 és a tórium 232 ólommá bomlik, nyolc héliumatom szabadul fel (alfa-sugarak). A hélium olyan nemes gáz, amely semmiféle más elemmel nem lép kapcsolatba, és bizonyos magasságig felszáll a légkörbe (hélium-öv). Henry Faul, az ismert amerikai kutató közölte, hogy a földkéreg ilyen módon minden évben 300000 tonna héliumot ad át a légkörnek. Légkörünk azonban mindössze 3,5 milliárd tonna héliumot tartalmaz. Ha azonban az évenkénti 300000 tonna héliumleadással számolunk, akkor ez kb. 10000 éves - tehát fiatal - Földre mutat. A hélium nem tud a világűrbe elszökni, mivel a Föld a levegőburkával gyakorlatilag zárt rendszert képez. Ezzel kapcsolatban olvassuk a „The New Larousse Encyclopedia of the Earth”-ben, amely 1972-ben jelent meg: „Ha egy test meg akar szabadulni a Föld vonzerejétől, akkor óránként több mint 40000 km-es sebességgel kellene haladnia. A felső légkör gázatomjainak óránkénti sebessége azonban csupán kereken 3000 km. Ezért a Föld és levegőburka gyakorlatilag érintetlen marad. 3. Ma már tudjuk, hogy Földünkre évenként pontosan meghatározott összetételű (2,08-2,80 százalék nikkel) kozmikus por rakódik rá. Az évenkénti mennyiség olyan sok, hogy 4,5 milliárd év alatt a Föld felszínét, de még a holdét is, 55 méteres porrétegnek kellene befednie. Ezt a porréteget azonban sehol sem - az üledékekben vagy a holdon sem - lehet megtalálni. Ezzel kapcsolatban mondta Neil Armstrong a holdraszálláskor: Az űrkomp 88
