Vetés és Aratás, 1988 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 3. szám
Három jó tanács minden napra 1. Ha egyedül vagy, ügyelj a gondolataidra! Tulajdonképpen sohasem vagyunk egyedül, mert azonkívül, hogy Isten jelen van, akiben élünk, mozgunk és vagyunk, gondolataink is velünk vannak, és útitársainkká lesznek. Lényünk velük teleitatódik, mint szivacs a folyadékkal, melyben benne van. Gondolataink tartalma szerint vagyunk mi is jók vagy gonoszok. Azok vagyunk, amit gondolunk. A gondolkodás lelki ténykedés, amely cselekvésünket is megszabja; általa bölcsekké is lehetünk, s a cselekvés helyes útját is megtaláljuk. Egy mérnöknek az volt a szokása, hogy valahányszor, amikor valamilyen gépet kellett alkotnia, előtte két napig mindig ágyban feküdt, hogy zavartalanul gondolkozhassék. Én nem ajánlom e célra az ágyat, de azt szeretném tanácsolni: háromszor is gondold meg, mielőtt valamit mondasz vagy cselekszel! Vannak gonosz gondolatok, amelyek az ördögtől, a gonosz emberektől vagy gonosz könyvekből jönnek, sőt saját szívünkből is. Jézus Krisztus mondta: „Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok” (Mt 15,19). Tojások ezek, melyekből gonosz szavak és tettek bújnak elő. Ä gonosz gondolatok minket is gonoszokká tesznek. Lehet-e a gonosz gondolatok ellen védekezni? Hiszen egészen akaratlanul jönnek! Csakugyan így van ez! Nem tudom megakadályozni, hogy a fekete hollók a házam fölé repüljenek, vagy egyszer-egyszer oda le is szánjanak. De megakadályozhatom, hogy a gonosz madarak a házamon fészket rakjanak, vagy éppen ott költsenek. A gonosz gondolatokat is elutasíthatom határozottan. Dávid ezt mondta: „Gyűlölöm a gonosz fontolgatásokat!” Úgy azonban nem szabadulhatunk meg tőlük, ha ápoljuk őket és társalgunk velük. Jó gondolatok távol tartják a gonosz gondolatokat. Nem nő gyom ott, ahol egy jó salátafej elhatalmasodik. Szorgalmasan gyűjtsünk jó gondolatokat, és fontolgassuk őket. Ennek egyik feltétele, hogy ne legyünk gondolattalanok, gondolatra restek. Van az araboknak egy jó közmondásuk: Lusta agy az ördög műhelye. Vagy: Henyélés - a gondolatok műhelyében is - mindig a gyalázatosság kezdete. Jó gondolatokat jó emberektől kapunk, továbbá jó könyvekből, s egészen különös mértékben Isten gondolatainak kincseskamrájából, a Bibliából. Azért érintkezzél jó emberekkel és különösen a Bibliával! „A te Igéd az igazság” (Jn 17,17). Minden megtérés egy jó gondolattal kezdődik. A Zsolt 119,59. versében azt mondja a zsoltáros: „Utaimat megfontolom”, azaz gondolkozni kezdek. Mi volt ennek az eredménye? „Lépteimet intelmeidhez igazítom”. Amikor a tékozló fiú „magába szállt”, vagyis átgondolta az életét, a legközelebbi következmény ez volt: „Útra kelek, elmegyek apámhoz” (Lk 15,18). Egy aggódó kérésére többször fölkerestem Bécsben egy tanulót, de nem találtam otthon sohasem. Mikor egyszer végre otthon volt, elébe tártam gonosz életét, és azt mondtam: „Gondold meg, hová vezet ez!” Azt felelte: „Az én életemmel a gondolkodás nem egyeztethető össze!” Ez volt az oka, hogy sohasem volt otthon, sohasem volt egyedül, hanem mindig társaságban. Ez az oka, hogy sok ember soha nincsen otthon. Nem akarnak magukba szállni. Félnek annak következményeitől, hogyha egyszer gondolataikkal egyedül maradnának. Jó ez a szabály: Figyelj gondolataidra, ha egyedül vagy! 2. Ha otthon vagy, ügyelj indulataidra! Az indulat-életben négy vérmérsékletet különböztetünk meg: szangvinikust, kolerikust, flegmatikust és melankólikust. Az 76
