Vetés és Aratás, 1988 (26. évfolyam, 1-4. szám)

1988 / 3. szám

emberek rendszerint ezek keverékét birto­kolják, s néha igen rossz keverékét. Van­nak emberek, akik puskaporos hordók, minden pillanatban robbannak. Az 1 Sá­muel 25. részében olvashatunk többek kö­zött egy olyan emberről is, aki bolond volt, azaz lőporos hordó, tüskekerítés, drótkefe. Kemény és gonosz volt cselekedeteiben és Káleb nemzetségéből származott (25,3). Zabolátlan vérmérséklete majdnem halált hozott rá (25,34). De Isten ennek a bolond­nak egy bölcs, pompás asszonyt adott fele­ségül, aki csodálatosan értette, hogyan védje meg férjét (25,23-31). Mózes zabo­látlan vérmérséklete idézte elő, hogy legna­gyobb vágya - az ígéret földjére bemenni - nem teljesült. A vetélkedés vizénél ha­ragos vérmérséklete hiúsította ezt meg. Nagy Sándort igen kicsivé tette haragja, mely vele barátját megölette. Gonosz indu­lataink következményei mindig ránk hulla­nak vissza. Egy meleg nyári napon két fiú veszekedett az utcán; az egyik dühében az utca forró porát összeseperte, s kezébe fogva barátja arcába akarta dobni. De jaj! A szél saját arcába fújta vissza a port! A haragos min­dig azt kapja, amit a másiknak szánt! Ha a nők tudnák, hogy csinos arcukat a harag mennyire eltorzítja! Harag, rossz hangulat szétrombolják a szépséget, és a dacolás sok házasságot tönkretett már. Olvastam, hogy a medvét saját haragjával fogják meg. A medvék szívesen felkeresik a vadméhek odvakban felhalmozott mézét. A vadászok kötélen fatönköt állítanak, hogy az a nyílás elé kerüljön. A medve félretolja a fatönköt, de az visszaesik a fejére; újra félredobja, de az mindig visz­­szaesik. Dühöngve dobálja félre addig, míg beleszédül, leesik és a vadász zsákmányává válik. Ha valaki haragra gyullad, gyakran mondjuk neki: vigyázz, jön a fatönk! A gonosz indulat ragályos, mint a tífusz vagy a kolera. Ha az apa rosszkedvű, az anya is az lesz, s végül az egész házban dúl a vihar. Haragjában meg nem gondolt, gonosz következményű szavakat mond az ember, s nem azt teszi, amit Isten dik-Dobos Péter De már tudom Én, Simon, Jónának fia, követlek. Nem tudok rólad semmit. Elszakadni a víztől, halaktól, hálótól, a biztos földi kenyértől - nehéz. Nézd, így éltem eddig: kezemben megfeszült a munka, s amit megfogtam, az volt a biztos, amit láttam, hallottam, fogtam, abban hittem. S mily sok halat kell fogni, hogy kevés pénzt kaphassak érte a város piacán! Nem tudok rólad semmit. Hová mégy? Mit csinálsz? Mi a célod? Mit akarsz napi gondokkal küszködő fejemmel? Elszakadni a víztől? Halaktól? Hálótól? Föladni a meglévőt láthatatlan, homályos célokért? Elkezdeni egy újat, végeláthatatlant az emberekért? Miért hívsz engem, éppen engem erre a régit elhagyni kényszerítő új fogásra? Ismersz? Hallottál rólam? Vagy elárult szívem nagy nyomorúsága? Nem tudok rólad semmit. Jó veled. Elszakadni a víztől, halaktól, hálótól, a biztos földi kenyértől nehéz. De már tudom: téged követlek! tálna. Szókratész egyszer azt mondta az egyik szolgának: „Ha haragos volnék, megütnélek!” Julius Caesar az abc-t kezdte végigmondani, ha haragos volt, mielőtt még szólt volna. Egyesek különösen otthon engedik szabad­jára indulataikat. Az üzletben a vásárlók­kal mindig kedves, figyelmes a kereskedő, de amikor otthonába megy, minden gondo­latát és indulatát kiönti a feleségére, gyer­77

Next

/
Oldalképek
Tartalom