Vetés és Aratás, 1988 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 2. szám
NÖVEKEDJETEK AZ ISMERETBEN Gondolatok az Efézusi levélről (34) „Ellenben paráznaság, tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek... se szemérmetlenség, se ostoba beszéd vagy kétértelműség” (3-4.v.). Az efézusi gyülekezet is, hasonlóan a többi „pogányokból” alakult gyülekezetekhez, olyan hitre jutottakból tevődött össze, akik a pogányságból jöttek. Az ilyen bűnöket ott nemcsak szentesítették, hanem istenítették is. Templomokat emeltek nekik, ahol kultikus cselekmények, szertartások közben gyakorolták azokat. Ezek a hívők ebből a környezetből tértek meg az Úrhoz, így a kísértésük is nagyobb volt rá, ezt soha ne felejtsük el. De tekintsünk csak körül világunkban, sőt gyülekezeteinkben! Azonnal meglátjuk, hogy Pál apostol figyelmeztetése mennyire aktuális ma is. Mintha csak rólunk írta volna. Korunk szabadosságával a szex területén - ami többek közt megnyilvánul a nemek közti szabados viselkedésben: az öltözködésben, a beszédben, és ezzel nap mint nap szembetalálkozik az ember. Lépten-nyomon beleakad a plakátok, újságok, naptárak „meztelenség kultuszáéba; a tv, a mozik, a videó filmek némileg burkolt vagy nyílt pornográfiájába. És ezek után elítéljük ifjúságunk erkölcstelenségét, az utcán való szerelmeskedésüket, házibulik „minden tisztátalanságát”! De vajon ki nyitotta föl e szennyes áradat zsilipjeit? Nemde korunk „felvilágosult felnőtt” nemzedéke? A környezet hatása nem kíméli Isten népét sem, és gyülekezeteinkbe szinte észrevétlen becsúszott sok olyan dolog, amire a 4. versben az apostol ezt mondja: „Ez nem illik!” E szavakat olvasva talán tiltakozol magadban, hogy ez mégis túlzás. A XX. században élünk, haladni kell a korral, ne mondja ránk a világ, hogy maradiak vagyunk, így könnyebben tudunk feléjük szolgálni stb. Észrevesszük ezekben az érvelésekben a Sátán jól álcázott csapdáját? Vizsgáljuk csak meg közelebbről a Pál által itt felemlített „nyerészkedést”! Görögben a jtkeoveS;ía (pleonekszia) áll, aminek szó szerinti jelentése: több-bírás. 10-szer fordul elő az Újszövetségben és Károli ezekkel a szavakkal adta vissza: fösvénység, kapzsiság, telhetetlenség stb. E bűn kísértése közel áll hozzánk. Egy alkalommal figyelmeztettem az egyik testvért, hogy túlságosan szereti a pénzt. Magával ragadta a világ harácsoló szelleme, a bírvágy, a kapzsiság, ami szellemi életének rovására megy. Azonnal visszavágott azzal, hogy ő csak a munkáját szereti, amit tesz, a családja érdekében teszi. „Ez talán nincs tiltva a hívő embernek?” - kérdezte indulatosan. Egy jelenlevő testvér csendesen megjegyezte: „A hírvágynak olyan hatalmas ruhatára van, hogy minden alkalommal a legtisztességesebb ruhában tud megjelenni.” Századunk embere is erényt csinált belőle: „életre valónak” nevezi a törtetőt, a nyerészkedőt, és mulyának a szerényt, az elégedettet. Trench érsek így fogalmazta meg szótárában a jelentését és lényegét a többet-bírásnak: „Figyeljük meg Platón nagyszerű magyarázatát e szóval kapcsolatban. Az ember hírvágyát a szitával vagy a Danaidák lyukas hordójával kapcsolja össze, amit örökké töltenek, de soha nem telik meg. A teremtmény - vágyai kielégítése közben - elhagyta Istent, aminek jogos következménye lett, hogy Isten is elhagyta őt. Örök bírvágy éhségét a disznók moslékával igyekszik kielégíteni a gyermekek kenyere helyett. Mindez benne van a szóban.” 56