Vetés és Aratás, 1988 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 2. szám
vitorlázott. Szokása szerint először a zsinagógát kereste fel, s zsidó honfitársaival beszélgetett. Azután meghívták őt, hogy maradjon hosszabb ideig náluk, „nem volt rá hajlandó, hanem búcsút vett tőlük, és azt mondta: »Ismét visszatérek hozzátok, ha az Isten is úgy akarja.« Aztán elhajózott Efézusból” (Csel 18,20-21). Maga helyett azt a hívő házaspárt, Akvillát és Priszcillát hagyta ott, akik őt Korintustól Efézusig kísérték. Mialatt Pál apostol Galácián és Frígián át utazott, „erősítve valamennyi tanítványt” (Csel 18,23), Isten tovább végezte munkáját a már említett házaspár és az időközben odaérkező Apollós által (Csel 18,24-28). Mikor Pál apostol kb. két év múlva ismét Efézusba ment, ott olyan szellemi megmozdulást talált, amely tapasztalt lelkigondozót igényelt (Csel 19,1-20). Ilyen körülmények között Pál szükségesnek látta, hogy három évig a városban maradjon (Csel 20,17-31). Először három hónapig prédikált a zsinagógában, azután két évig egy nyilvános iskolában, ahol az Úr Igéjét hirdette zsidóknak és görögöknek. Ebben az időszakban betegeken és megszállottakon nagy csodák is történtek (Csel 19,11-12). Sok varázslókönyvet nyilvánosan elégettek, és az Úr Jézus nevét hangosan magasztalták. Egy nap azután bekövetkezett a megfelelő reakció. Az ötvösök haragra gerjedtek, és a zűrzavar az egész városra kiterjedt. „Majd egy akarattal a színházba rohantak... egyetlen kiáltás tört ki mindenkiből, és ezt lehetett hallani mintegy két órán át: »Nagy az efézusi Artemisz!«” Bizonyára ez alkalommal került sor arra a hadakozásra is, amelyet Pál az lKor 15,32-ben említ. A városi jegyző csak nagy fáradsággal tudta lecsendesíteni és hazaküldeni a sokaságot. „Miután megszűnt a zavargás, magához hívatta Pál a tanítványokat, bátorította őket, és elköszönve tőlük elindult Macedóniába” (Csel 20,1). Sok írásmagyarázó feltételezi, hogy Pál Efézusból való elutazása előtt egy ideig még fogságban volt. A helyi idegenvezetők még egy hegycsúcson lévő börtönromra is mutogatnak, ahol állítólag Pál apostol fogságban volt. Ezt a feltételezést nehéz bizonyítani, de Golgota A tizenkét sereg angyal veszteg maradt. Jézus ki itta a keserű poharat, magára vette és legyőzte a Halált. A tizenkét sereg csak díszőrséget állt. F. L. maga a gondolat mégsem légből kapott, hiszen Pál apostol a Csel 20-ban azt mondja, hogy három évig volt Efézusban, a 19. fejezet pedig csak két évről és három hónapról tudósít, ameddig Pál nyilvánosan prédikált. Ezen kívül sok bibliamagyarázó azon a véleményen van, hogy Pál Efézusban írta a Galata és a két Korintusi levelet (lKor 16,8- 19), és valóban többnyire csak börtönben volt neki ráérő ideje ilyesmire. A szellemi fejlődés Mikor Pálnak el kellett hagynia Efézust, hátrahagyta munkatársát és szellemi gyermekét, Timóteust, aki őt nyilvánvalóan helyettesítette (Him 1,3). A Jel 2-ben olvasható levél alapján feltételezhetjük, hogy az ottani gyülekezeti élet nagyon jól fejlődött. A többi gyülekezettel ellentétben az efézusi gyülekezet „csak” egyetlen feddést kapott, amely sok dicséretbe és elismerésbe volt beleágyazva. Az Efézusi levélben láthatjuk, hogy Efézusban a szellemi fejlődéshez sok belső harc kapcsolódott (Ef 6,10-12). Ma már szinte semmi jele sem található az első keresztyének szellemiségének. Az efézusi romok közelében másik város keletkezett, amelyet törökül Selcuknak hívnak. Lakosai muzulmánok, akik a nagyobbrészt keresztyén látogatóknak Efézus kiásott csodáinak egy részét mutogatják. ssch 45
