Vetés és Aratás, 1988 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 1. szám
Bibliai bizonyságtétel a lélekről Hajdanában úgy vélték, hogy születése előtt az ember lelkének tartózkodási helye a tenger. Arisztotelész és Aquinói Tamás voltak azok, akik a későbbi évszázadok filozófiájának alapjául szolgáló tanítást hirdettek: az ember kettősségből áll: lélekből és testből. A szellemről, mint az emberhez tartozó (harmadik) részről, az 6 filozófiai elképzelésükben szó sincs. Nézetük szerint a lélek határozza meg a test alkatát és formáját, a test pedig visszahat a lélekre. így tehát kölcsönhatás állapítható meg. Ez a felfogás behatolt a középkori skolasztikába (merev vallási filozófia) és ezáltal - mint az arisztotelészi skolasztika metafizikája - ma is a katolikus egyház hitoktatási alapja. E tanítás szerint a lélek és a szellem közti különbségtétel, s hogy e kettő az ember külön része - tévtanítás. A katolikus vallásfilozófia keverékfogalmat használ, amikor szellemlélekről beszél. A XVII. században Descartes révén más felfogás került előtérbe. Az anyagi világ létezésén kívül, az emberi test mellett a „cogitatio”-t is elismerték, azaz a lélek gondolkozási képességét. Mindkettő, a lélek és a test egymás mellett, függetlenül léteznek- mondták-, és így dualisztikus paralelizmusról beszéltek. E tanítás követője volt Spinoza és Leibnitz is. Végül egy harmadik felfogást Schopenhauer, Nietzsche és Scheller képviseltek. Szerintük a test és a lélek ugyanazon valóság különböző megnyilatkozási formája. A modern pszichoszomatika - azaz a lélek és test szoros kapcsolatát valló tanítás - a test sok betegségét lelki okokkal magyarázza, így mindhárom fenti alapfelfogásból kölcsönvesz valamit. Nem akarjuk tovább követni az említett és más filozófusoknak vagy modern természettudósoknak eléggé komplikált gondolatmenetét, hiszen szinte végnélküli az erről szóló irodalom. Ezeknek a gondolkodóknak a testről és lélekről, a fizikáról és a metafizikáról, az anyagról és az anyagnélküliről, a lélekről és a természetről való elképzelése magában foglalja a klasszikus dualizmust, tehát azt, hogy az ember két részből áll. Hogy mennyiben van igaza ebben a korai, a középkori és a modern tudománynak, ezt vizsgáljuk a következőkben. Nekünk Isten Igéjére kell figyelnünk, mert ott találjuk meg ennek a - hitéletünkre nézve is fontos - témának a kifejezését megbízhatóan, úgy, ahogy Isten Szent Szelleme a Biblia egyes íróin keresztül kijelentette. A Biblia alapos tanulmányozása világos ismerethez vezet az ember lelkét illetően, a lélek legfontosabb tulajdonságait és annak minden oldalról való körülhatárolását is megismerhetjük általa. Tudatában vagyok annak, hogy ilyen tanulmány alkalmával még a hívő körökben is hevesen vitatott területre lépek. Az egyik oldalon létezik egy majdnem arisztotelészi, skolasztikus gondolkodás, amely szerint Isten a teremtés-aktus folyamán megformált emberi testbe leheletével csak a szellemet lehelte az emberbe, a lélek a szellem és a test találkozása folytán, mintegy eredményképpen jött létre ebből a találkozásból, együttműködésből. így szinte kénytelen az ember arra a következtetésre jutni, hogy a halál bekövetkeztekor a lélek szertefoszlik és a „nemlétezésbe” tér. E szerint a léleknek nincs önálló léte, folytonos létezése a test halála után. Ez a felfogás esetenként közöttünk, hívők között is fellelhető. Mások viszont nem tesznek világos különbséget a lélek és a szellem között, gyakran fel is cserélik a kettőt. Ebből adódik az a felfogás, hogy a lélek a legfontosabb része az embernek, ezért elsőbbséget adnak neki, vagyis az élet és a hit megnyilvánulásainál vezető és meghatározó szerepet tulajdonítanak a léleknek. Jézus Krisztus Gyülekezetének majdnem mindegyik fajta körében újból és újból találunk olyan megnyilvánulásokat, amelyeket itt és ott joggal rajongásnak neveztek. De vajon milyen eredményre jutunk, ha - amennyire ez lehetséges - az írás kijelentéseit összegyűjtjük és egyoldalúság nélkül értékeljük? Mindig csodálkoztam azon, hogy a lélekkel kapcsolatos viták sokkal inkább magukban hordozták a robbanás-veszélyt, mint a testtel vagy a szellemmel kapcsolatos viták. Talán azért került a súlypont a lélekre, mert az ember egyénisége a lélekben csúcsosodik ki, és mert a Biblia tanúsága szerint semmilyen más teremtménynél nincs meg ez ilyen formában, sem 19
