Vetés és Aratás, 1988 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 4. szám
ban elmélyíthetik. Az Ige magyarázásához jó a földi tudomány, de Isten félre is teheti ezt. Pusztán az Igéből adhat annyi tudást és világosságot, hogy az Istennek buzgón könyörgő íráskutató kiváló tanítóvá válik. Egy teológia elvégzése senkit nem tesz tanítóvá Isten országában, ha ahhoz Isten elhívása s a szívnek Istentől való megnyitása nem csatlakozik. Vannak aztán teológiák, melyek nyílt hitetlenséget, az úgynevezett bibliakritika hazugságait tanítják. Ezek az iskolák megmérgezik a tanulók lelkét. Az ilyen iskolákból kikerülő igehirdetők meghamisítják a Bibliát. Az ilyen megmérgezett igehirdetőket nem a „béresek”, hanem a „farkasok” közé kell sorolnunk. Ha Isten megnyitja az Igét és a szívünket, olyan bibliamagyarázat keletkezik, amely a Bibliából élőnek szellemi kenyeret osztogat, s amely a Bibliának minden emberitől elütő értelmet ad. Imádkoznunk kell isteni bölcsességért. Azért, hogy Isten maga nyissa meg az Igét s a szívünket. Az ilyen imádságot Isten meghallgatja. A hamis emberek azonban benne maradnak a hamisságban, és magyarázataikban az Ige ferde értelmet kap. Igen sokan vannak a magukcsinálta tanítók, akik pénzért, hiúságból vagy fanatizmusból, vagy egyszerre mind a három okból magyarázzák az Igét, de kevesen vannak az Istentől küldött s Istentől felkészített tanítók (Jak 3,1). Éppen ezért rengeteg tévtan terjedt el minden időben, és sok tévtanhoz még az Istentől elküldött igehirdetők is ragaszkodnak, mert benne nőttek fel, s mert tudatlanságból, sokszor a földi tudományok gőgös megvetése miatt nem ismerik fel a tévelygést. Cselekedetek 17,3 a helyes adást és 17,11 a helyes elfogadást állítja elénk. A helyes adásnak 17,3 szerint két része van: a) a megnyitás b) az előtárás (feltálalás, elébe adás). A megnyitást előbb Isten művének mondtam; itt a magyarázó feladatának. A kettő között nincs ellentmondás, mert sok cselekvést végeznek Isten és az emberek együtt úgy, hogy sem az isteni munka, sem az emberi hozzájárulás nem maradhat el. Táplálkoznunk kell magunknak is, de ha Isten nem adja az eledelt, az egészséges étvágyat és a szervezetnek az életet, akkor hiába az ember étkező szándéka. Hiába magyarázza Pál apostol az Igét, ha a Szent Szellem nem adja hozzá a viágosságot, nem veszi le a szemekről a fátyolt, mely a természetes ember szemén az Ige olvasásakor ott van s az Ige megértését akadályozza (2Kor 3,15; Lk 24,16). Isten pedig szereti használni a munkatársakat. Bizonyos, hogy Isten az angyalok nélkül is tud teremteni és a teremtést fenntartani. Mégis, az angyalok ott voltak a teremtésnél és ott vannak a gondviselés munkájában. Éppen így használja Isten az igehirdetőket, tanítókat, evangélistákat az Ige magyarázására, noha nélkülük is meg tud világosítani bármely lelket. Ennyiben mondja Lukács, hogy Pál „megnyitotta” az írást, és kivette belőle azt a rejtett titkot, hogy a „Messiásnak szenvednie kellett és a halottak közül feltámadnia”. Ez ugyan világosan olvasható az Ószövetségben, de az elfogult és földi könnyebbséget kereső ember nem tudja kiolvasni belőle, mert ennek megértéséhez a belső készsége teljesen hiányzik. Mindenhonnan csak azt olvassa ki, ami a testnek kedvez és amit szívesen akar hallani. Pál rámutatott az írás megfelelő helyeire, és abban a pillanatban a Szent Szellem megnyitotta a szíveket az Ige megértésére. Pálnak is Isten Szelleme nyitotta meg a szemét és Ó tartotta nyitva, úgyhogy Pál világos látását a Szent Szellem állandó megvilágosításának köszönhette. A második munka, melyet Pál apostol végzett, az előtárás (ларать^^и - paratithémi) volt, ami abban állt, hogy a Jézusra vonatkozó tényeket, ahogy azokat az ószövetségi írás tartalmazta, vagy ahogy az újabb eseményekből és kijelentésekből megismerte és előtárta, megismertette a hallgatókkal. Ez a feltárt anyag megadta a 120
