Vetés és Aratás, 1988 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 4. szám
„Az írásoknak azonban be kell teljesedniük” (Mk 14,49). „Ezután azt mondta nekik: Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam; be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a próféták könyvében és a zsoltárokban” (Lk 24,44). Ezt Jézus mindig hangoztatta. Több mint 250-szer - legalábbis az evangéliumok feljegyzései szerint - idéz is az Ószövetségből. Amikor Isten eljövendő ítéletét hirdette, olyan igehelyekre hivatkozott, mint például az özönvíz: „Ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. Mert mint ahogy azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába, semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem ragadta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is” (Mt 24,37-39). Idézte Jónás prófétát is: „Amikor pedig még nagyobb sokaság gyülekezett hozzá, elkezdett beszélni: Ez a nemzedék gonosz nemzedék; jelt követel, de nem adatik neki más jel, mint Jónás próféta jele. Mert ahogy Jónás jellé vált a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jellé ennek a nemzedéknek. Dél királynője fel fog támasztatni az ítéletkor e nemzedék férfiaival, és elítéli őket, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét; de íme, itt nagyobb van Salamonnál. A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert ők megtértek Jónás prédikálására; de íme, itt nagyobb van Jónásnál” (Lk 11,29-32), akinek történelmi megbízhatóságát ma sokan kétségbe akarják vonni. Jézus Krisztus azonban az Ószövetség történelmi beszámolóit is tényként kezeli. Amikor elmondja jól ismert véleményét a házasságról és a válásról, Mózes első könyvéből idéz, azzal a megjegyzéssel, hogy ez Isten szava volt: „Ő így válaszolt: »Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket?« Majd így folytatta: »Ezért hagyja el a férfi atyját és anyját, ragaszkodik fele-Túrmezei Erzsébet Öreg Biblia Míg élt, betűzött reggel-este, erőt, vigaszt bennem keresve. A kis szobára boldog csend ült. Könnye sárgult lapomra perdült. Mindig a menny felé vezettem, s úgy szerettük egymást mi ketten. Azután elment. Örököltek engem, a régi, kopott könyvet. Az új örökös magatelten nézett körül a házon-kerten, s mit nem ítélt elég becsesnek, eladogatta ószeresnek. Egy darabig megtűrt. Én vártam. Erő volt lapjaimba zártan, élet, vigasztalás, békesség... Múltak a nappalok, az esték ... de nem nyitott ki... nem kellettem... ott porosodtam elfeledtem Most eladott az ószeresnek. Kik öreg Bibliát keresnek, talán belépnek ma, vagy holnap, s szomjú szívvel megvásárolnak. Aztán olvasnak reggel-este, erőt, vigaszt bennem keresve, a könnyük lapjaimra perdül, s kis otthonukra boldog csend ül. („Adventtól adventig” c. kötetből) ségéhez, és lesznek ketten egy hústestté«” (Mt 19,4-5, lMóz 1,27). Jézus számára magától értetődik, hogy amit az Ige ír, azt Isten mondja! Ha tehát tagadjuk, hogy az Ószövetség Isten megbízásából íródott, Jézus Krisztus tanításával kerülünk ellentétbe. 115
