Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 3. szám
Mi az igazi szeretet? János 14,21 Szeretet alatt az emberek többsége valami érzelmet ért, legalábbis úgy fogja fel, hogy a szeretet legnagyobb részben érzelemből áll. Ha benne valaki vagy valami kellemes érzelmeket támaszt, azt mondja, hogy ő azt szereti. Isten Igéje azonban valami egészen mást tart szeretetnek. Az idézett vers két félből áll s mindegyik fél három-három részre tagozódik. Az első fél a következő részeket tartalmazza: 1. aki befogadja (ismeri) parancsolataimat, 2. és megtartja azokat, 3. az szeret engem. Jézus szavai szerint tehát nem az a szeretet, ha valaki időnként vagy akár állandóan is csak érzelmeivel kering körülötte, hanem az, ha az ember befogadja (ismeri) és cselekszi parancsolatait. Az első ponton még elég sokan átmennek, a második előtt azonban ezek nagyobb része megáll s így sohasem jut el a harmadikhoz. Pedig a vers első feléből következik a második fél három pontja: 1. aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám, 2. én is szeretni fogom őt, 3. és kijelentem neki magamat. Ha azt kérdeznénk az emberektől, vajon szeretnék-e, hogy Jézus Krisztus ma kijelentse magát nekik, a legtöbb igennel felelne. Amint a versből látjuk, ezt meg is lehet nyerni, de csak annak, aki átmegy a versben foglalt pontokon. E vers felvilágosítást nyújt arról is, hogy miért oly különböző az emberek véleménye Krisztusról. Az, aki nem ismeri, vagy ismeri, de nem tartja meg az Ő szavait, örökös tagadásban van azzal szemben, akinek a vers szerint kijelentése van az élő Krisztus felől. A keresztyénségnek nem a pogányság, Aki Krisztusban szeret A szeretet az erőfeszítés is, hisz néha sziklát emel, ki szeret: viselni férjet, testvért, gyereket; emberfeletti vállalkozás, mégis, ki Krisztusé és Krisztusban szeret, erős: kimozdít sziklát — hegyeket! F. L. V___________________________________У nem is a vakon tagadó hitetlenség a legnagyobb ellensége, hanem a Krisztus istenségét kétségbevonó és az Ő beszédeit bírálgató álkeresztyénség, vagy amint ezek magukat nevezik: liberális irányzatok. Ezen álbölcselkedés és Biblia-kritizálás igazi gyökere nem a Szentírás elavultsága, hanem a Krisztus rendeléseinek titkos vagy nyilvános áthágása. Ezzel szemben Krisztus feltámadása óta a világban vannak és az idők végéig a világban lesznek a Krisztus szavait elismerő és azokat cselekvő tanítványai, akik minden bölcselkedés, fölényeskedés és zaklatás közepette is magukban hordják életük legnagyobb eseményét, az élő Krisztus felől nyert szent megtapasztalást. E szent titok jegyében élnek, és ebben is akarják életüket befejezni. Újra meg újra tapasztalják az apostol szavait, hogy miközben cselekszik Krisztus akaratát, boldogok az ő cselekedetükben (Jak 1,25). Bizonyos, hogy akiben nincs meg ez a cselekvő szeretet Jézus Krisztus iránt, az embertársait sem tudja igazán szeretni. Hiába állítja a Krisztus iránt engedetlen ember, hogy ő szereti felebarátját, mert reá is vonatkoznak Krisztus szavai: „Mert nélkülem semmit (ti. jót) sem tudtok cselekedni” (Jn 15,5). Vajha, akik e verset megismertük, mindnyájan részesei lehetnénk a földi élet legnagyobb örömének. Legnagyobb öröm pedig az, hogy Jézus Krisztus kijelenti magát nekünk. Dr. Kiss Ferenc orvosprofesszor 75