Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 3. szám
Rendkívül időszerű bibliai háttér: a Mésa-emlékoszlop A2Kir3,4-ben ezt olvassuk: „Mása, Moáb királya juhtenyésztéssel foglalkozott, és Izráel királyának százezer hízott bárányt meg százezer kost kellett szállítania gyapjastul." Ez az utalás Aháb király idejére (Kr.e. 874-853) vonatkozik, aki Izráel tíz törzse fölött uralkodott Samária városában. Másának - aki mint moábita, Lót leszármazottja volt (1 Móz 19,37) - azért kellett ezt az adót fizetnie, mivel Moáb Dávid ideje óta (Kr.e. kb. 1000), a 2Sám 8,2 szerint- rövid megszakításoktól eltekintve - Izráel hűbéres állama volt. Omri király - Aháb apja - alatt az iga súlyosbodott, s ez a helyzet Aháb uralkodásának a végéig tartott. Amikor Aháb fia, Jórám lett Izráel királya , Mésa föllázadt az elnyomás ellen, és rövidesen megszabadult tőle. Ekkor Jórám Jósáfát, Júda királya és Edóm királya segítségével hadba vonult Moáb ellen és legyőzte azt. Mésa, kilátástalan helyzetében, átkos kultuszcselekményhez nyúlt. Az izráeli csapatok szeme láttára, égőáldozatul Kemós istenségnek feláldozta elsőszülött fiát. Ez olyan nagy felháborodást keltett Izráelnél, hogy elmentek onnan. Ezután Izráel elvesztette a Moáb földje feletti uralmat. Mésa király ez idő alatt Moáb fővárosában, Díbónban (nyolc alkalommal említi a Biblia, először a 4Móz 21,30) egy emlékoszlopot készíttetett, amely erről a háborúról számol be. Ezt az emlékoszlopot egy német misszionárius (F. Klein) fedezte föl 1868-ban. Mielőtt biztonságba helyezhették volna, arabok fölhevítették és kisebb darabokra törték, hogy így nagyobb nyerességgel tudják eladni. Előzőleg azonban másolat készült a feliratról, úgyhogy helyre lehetett állítani a követ. A 113x70 centiméter nagyságú követ - amely egy 34 soros föliratot tartalmaz - eredeti formájában restaurálták, s most Párizsban, a Louvre-múzeumban látható. A szövege a következő: „Én vagyok a díbóni Mésa, Kemós fia, Moáb királya. Atyám harminc évig uralkodott Moáb fölött, atyám után én lettem a király. Ezt a szentélyt Kemós tiszteletére építettem Kerijótban (Kfr-Hareset), mivel ő mentett meg engem az összes királyoktól és megadta nekem, hogy győzelmesen nézhessek le mindazokra, akik gyűlöltek engem. Omri, Izráel királya hosszú időn át elnyomás alatt tartotta Moábot, mert Kemós haragudott az országra. Őutána (Omri) fia lépett a helyére, és ezt mondta: Én is elnyomás alatt tartom Moábot. Az én időmben mondta ezt. Én azonban győzelmesen tekinthettem le rá és házára. Izráel hatalma egyszer s mindenkorra véget ért. Omri elfoglalta az egész Medéba tartományt és ott is lakott az ő idejében, sőt fia idejének egy részében is negyven éven át. De az én időmben Kemós volt már ott az úr. Megépítettem Baál-Meont és víztárolót készítettem benne. Majd megépítettem Kirjat-Aimot. Gád népe régtől fogva Atárótban lakott, és Izráel királya kiépítette azt a maga számára. Én azonban megtámadtam a várost, elfoglaltam, és a város egész lakosságát megölettem Kemós és Moáb gyönyörűségére. Elhoztam onnan Dód oltárát, és Kerijótba vitettem Kemós elé. Azután Sáronból és Maharitból való embereket telepítettem oda. Kemós ezután így szólt hozzám: Menj, és foglald el Nebót Izráeltől! Én tehát egy éjszaka kivonultam és harcoltam ellene hajnaltól délig. Elfoglaltam és megöltem benne mindenkit, héttezer férfit, gyermeket és asszonyt, leányt és rabnőt, mert Astar-Kemósnak szenteltem oda őket. Elhoztam onnan Jahve kultusz edényeit is, és Kemós elé vittem. Izráel királya kiépítette Jahast, és ott lakott, amikor háborút viselt ellenem. Én pedig magam mellé vettem kétszáz válogatott moábi embert, és Jahas ellen vezettem őket. Elfoglaltam azt és Díbónhoz csatoltam. Azután megépítettem Kerijótot, az erdők felöli falakat, a fellegvár felöli falakat, kapuit, tornyait, egy királyi palotát és készítettem két víztárolót is. Kerijót városában nem volt kút. Megparancsoltam tehát az egész népnek, hogy készítsen mindenki a maga házánál ciszternát. Vízvezetö csatornát is ásattam az izráeli foglyokkal. Azután megépítettem Aráért és utat készítettem az Arnon mellett. Fölépítettem Bét-Bámótot is, mert romba dőlt. Fölépítettem Bécert ötven díbóni emberrel, mert romokban hevert, mert az egész Díbón uralmam alá tartozott. És uralkodtam... száz város fölött, amelyeket az országhoz csatoltam. És fölépítettem,.. Medébát, Bét- Diblataimot és Bét-Baál-Meont és odahelyeztem az ország... (juhtenyésztőit?). És ami Hórónajimot illeti, abban a... laktak. Kemós így szólt hozzám: Vonulj ki és harcolj Hórónajim ellen! És én kivonultam és Kemós ott lakott az én időmben...” Figyelemre méltó, hogy egy sor ezen a föliraton előforduló nevet a Bibliában is megtalálunk, kezdve a moábita Kemós istenséggel, amelyet a 4Móz 21,29 már a pusztai vándorláskor megemlít. Különösképpen fontos ennél az emlékoszlopnál, hogy ez az egyetlen Biblián kívüli hely, ahol a „Jahve” név előfordul. Friedhelm Кейпе A nukleáris tér lehet a sír, hol mindent eltemet az „őrült bolygó" embere. Nagy, mentő Ige kellene, de égre hit nélkül kiált a tűznek fenntartott világ. F. L. 76
