Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 1. szám
Vékey Tamás A valóság arca A valóság arca: forradásos, a látnokok szeme vér és könny. Az érzéketlenséggel szemben válasszá tömörül az Igaz: elfojtott sóhaja oltalom. Ne félj, hogy az emberiség feszülő ellentéteivel megzavarhatja Isten rendjét, hogy a borzalmak árnyait önmagára szabja, hogy küldetését zavarja a pokol. A kereszt felülmúlhatatlan tett. „Áldjad, lelkem, az Urat" c. verseskötet; Budapest, 1978 ez a föld lángba borulna. Jön Jézus Krisztus ítéletet tartani az istentelen emberiség felett. Erről az időről maga az Isten Fia mondta: „Ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. Mert mint ahogy azokban a napokban - az özönvíz előtt - ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába, semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem ragadta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is. Akkor ketten lesznek a mezőn: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik; két asszony őröl a kézimalommal: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik” (Mt 24,37-41). Valamennyiünk felé felhangzik a kérdés, amikor Jézus Krisztus visszajön: „Felvétetem-e az örök életre és örök üdvösségre- vagy elvettetem... örök kárhozatra?” Egy amerikai szerző a Noéról szóló bibliai beszámolót és az akkori istenítéletet színházi darabként dolgozta fel. Egy nagy színpadot rendeznek el úgy, hogy be lehessen mutatni rajta az özönvizet. Néhány gyermek játszik az emelkedő vízben. Zavartalanul örülnek, mert hajócskájuk úszik, és az áramló vízben még egy kicsi vízikerék is vidáman kelepei. Ekkor egy idős asszony lép hozzájuk, nézi a játékot, és azután így szól: — Játsszatok csak, gyerekek, játsszatok csak, mert úgy sincs már sok időtök! Szeretnénk odakiáltani ma az embereknek, akik féktelen játékszenvedélyükben nem veszik észre, hogy a víz emelkedik, azaz közeledik az eljövendő istenítélet. Nóé idejének embereiről ezt olvassuk: „Semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz.” Amikor azután „felébredtek” és menteni akarták életüket, már késő volt, mert: „az Úr bezárta Nóé után az ajtót”. De miért éppen Nóé és családja menekült meg? Ezt olvassuk róla a Bibliában: „Nóé igaz ember volt, feddhetetlen a maga nemzedékében. Az Istennel járt” (lMóz 6,9). Ezért történt, hogy „Nóé kegyelmet talált az Úr előtt” (lMóz 6,8). Az eljövendő istenítéletből nem azért mentetünk ki, mert „vallásosak, kegyesek” vagyunk, hanem mert Jézus Krisztusban hiszünk és öt követjük. így találunk a golgotái megváltásban „kegyelmet Isten előtt”. Isten kegyelme mindazokat megmenti, akik ismerik öt, bűnösségük tudatában vannak, és ezért keresik, kívánják a megkegyelmezést. Az Isten kegyelme minden ember számára elégséges. De akarnunk kell, hogy a miénk legyen, kívánnunk kell Isten kegyelmét, és azt hittel el kell fogadnunk. Jézus Krisztus így vallott önmagáról: „Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa. Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, az már ítélet alatt van. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, az nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Jn 3,17-18.36). 6
