Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 2. szám
t Fájó szívvel tudatjuk, hogy Valaki Más testvérünk váratlanul meghalt. Hirtelen távozása mindnyájunkat mélyen megrendített. Gyülekezetünk legmegbecsültebb tagjai közé tartozott. Valaki Más testvér nagy űrt hagy maga után, amit aligha tud majd más betölteni. Évek óta hűséges tagja volt gyülekezetünknek, és többet tett, mint amennyit egy embertől elvárhatunk. Ha valamit el kellett intézni, ha valahol segítségre volt szükség, ha valaki panaszai meghallgatására várt, akkor rendszerint s egyhangúlag ez volt a válasz: „Majd Valaki Más megteszi!” Amikor önkéntes segítőket kerestek, akkor ő készséggel jelentkezett. Valaki Más csodálatra méltó ember volt, néha több mint ember. Mégis, egy Valaki nem tehet meg mindent. Az igazat megvallva: túl sokat vártunk el Valaki Más- tói. * (Vajon ki lesz Valaki Más utóda? Ki lép az örökébe a gyülekezetedben? Talán te, kedves olvasó?) hetedik napon tartották a heti szombatot, a tizennyolcadik nap a hét első napja volt. Ez az első nap tehát szombat este 18 órakor kezdődött. Ha tehát Krisztus azt mondta, hogy három nap múltán feltámad, az asszonyok pedig már kora reggel hallották az örömhírt (az Úr Jézus feltámadt), Krisztusnak tehát a szombat délután 18 óra és vasárnap reggel 6 óra között eltelt időben kellett feltámadni (Mk 16,9). Ennyit tudunk meg a Biblia megmásíthatatlan és pontos kijelentéséből. Csodálatosképpen azonban még ezen kívül más források is beszélnek a keresztre feszítésről. Az egyik Josephus Flavius, a híres zsidó történetíró, aki az első század végén munkálkodott. „A zsidók története” című könyvében a következőket olvashatjuk: „Ebben az időben élt Jézus, ez a bölcs ember, ha ugyan szabad őt embernek neveznünk. Ugyanis csodákat művelt és tanította az embereket, akik szívesen hallgatták az igazságot, és sok zsidót és görögöt megnyert. Ő volt a Krisztus. És ámbár főembereinek följelentésére Pilátus keresztre feszíti ette, most is hívek maradtak hozzá azok, akik addig szerették. Mert a harmadik napon feltámadt és megjelent közöttük, mint ahogy Istentől küldött próféták ezt és sok más csodálatos dolgot előre megjövendöltek felőle. S még ma is megvan a keresztyének felekezete, amely róla vette a nevét” (XVIII. 3. 3. - Révay József fordítása). Kudarcot vallott minden olyan próbálkozás, amely be akarta bizonyítani, hogy Josephus ezt nem írhatta meg. A ránk maradt kéziratok egységesek. Ezzel tulajdonképpen kiküszöböltünk minden látszólagos ellentmondást. Tehát tévesen emlékezünk meg nagypénteken a keresztre feszítés napjáról. Természetesen azzal még nem kerülünk közelebb Istenhez, ha bizonyos napokat és ünnepeket nagyon pontosan tartunk meg. Ezért írja Pál apostol: „Senki tehát el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, új hold vagy szombat miatt. Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság” (Kol 2,16-17). Róma 14,5-ben is azt olvashatjuk, hogy ne változtassunk az arányokon. A törekvés Isten országára nem bizonyos külső formák megőrzését jelenti, hanem az Istennek átadott életet. Természetesen tudom, hogy e problémát egyesek másképpen magyarázzák, de nem is ez a fontos, hanem az, hogy Jézus Krisztus nem maradt a sírban. О feltámadt — és ebben van a mi erőnk és feltámadásunk bizonyossága (lKor 15,12-58). 50
