Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 2. szám
FIATALOK LEVELEZNEK Kedves........../ Köszönöm leveledet, amely eléggé megindított. Köszönöm őszinteségedet, amellyel bajaidat és kérdéseidet megírtad. Szeretnék segíteni neked, noha tudatában vagyok annak, hogy az önkielégítés problémáját nem lehet egyetlen levéllel megoldani. A legjobb lenne, ha személyesen beszélgetnél egy hitben érettebb, tapasztaltabb testvérrel, aki lelkigondozói segítséget tudna nyújtani neked. Azonban már önmagában az a tény, hogy problémáidat feltártad előttem, bizonyos mértékű szabadulást jelent. Az ördög szeretné ezt a sötét titkot továbbra is csak veled megosztani, és bizonyos, hogy nem látja szívesen, hogy „vallomásoddal” feltártad a dolgot. Csak néhány tanácsot szeretnék adni helyzeteddel kapcsolatban, amelyek nyilván nem művelnek csodát, de remélhetőleg „elsősegély”-nek megfelelnek. Némileg aggódom amiatt, hogy nemi ösztönödet ellenségednek tekinted, amely ellen harcolni kell, és attól tartok, hogy ez olyan probléma, amellyel igen sok, hívő családból származó fiatal küzd. A szexualitás nem valami kétes értékű dolog, talán szükséges rossz, hanem olyan ajándék, amelyet a Teremtő helyezett a testedbe. Isten ezzel rád bízott valamit, amivel felelősségteljesen kell bánnod. „Isten a nemi ösztönt örömünkre teremtette, és avégre, hogy a férfit és asszonyt kölcsönös szeretetben és hűségben egy életen át egymáshoz kösse. Azért teremtette, hogy boldog családok jöjjenek létre, és szeretett gyermekek szülessenek” (John R. Rice). Csak ha visszaélünk a szexualitással, akkor lesz számunkra a nemi ösztön bűnné, s taszít nagy nyomorúságba. Isten, aki a nemi ösztönt adta, nem követel lehetetlent tőled, amikor elvárja, hogy a házasságod előtt önmegtartóztatóan élj. Megadta neked azt a képességet is, hogy úrrá légy a szexualitásod fölött, még ha a mai idők sokféle csábítása között ez nem is olyan egyszerű. Nem arról van szó tehát, hogy a nemi ösztön ellen harcolj, hanem arról, hogy Isten segítségével uralkodj rajta. Küzdelmeidben semmi rendkívüli nincs. Minden normális, egészséges fiatalembernek problémát jelent nemisége. Ne hidd, hogy beteg, abnormális vagy valami efféle lennél csak azért, mert nemi ösztönöd erőteljesen jelentkezik. Az erőteljes nemi ösztön azonban nem jogosít fel téged arra, hogy a szexualitással kielégülésed céljából visszaélj. Hiszen megtapasztaltad, hogy az végül is nem elégít ki, csupán sorompót emel közéd és Isten közé. Azonban nemcsak Istennel való kapcsolatodat zavarja meg az önkielégítés, hanem a mindennapi életben is negatív hatása van, mert önző életmód alapjául szolgál. A pszichológusok hazudnak, amikor azt tanítják, hogy az onánia „örvendetes és érdekfeszítő szabadidő-foglalkozást jelent” és hogy „azok a fiatalok, akik korán kezdik az onanizálást, nemi potenciájukat tovább megtartják, mint azok, akik csak később kezdik el”. A helyesen motivált önmegtartóztatás még soha nem ártott se testileg, se lelkileg, sőt ellenkezőleg. A sportban, a művészetben, a gondolkodás területén, de leginkább az Úr Jézus követésében igazán nagy teljesítmények elképzelhetetlenek önmegtartóztató élet nélkül. „Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy hervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant” (lKor 9,25). „Minden olyan nép, amely nem ismeri az önmegtartóztatást, hanem mindent - beleértve a szexet is - teljesen és azonnal ki akar élvezni, nagyon hamar tönkre megy. Az a nép, amely nem tud lemondani az élvezetekről - tehát nem csak a nemi élvezetről -, nem képes tartalékolni rejtett energiákat a magasabb teljesítmények érdekében” (A. E. Wilder-Smith). Az önkielégítés elleni harcod könnyen oda vezethet, hogy csakis önmagaddal és problémáiddal foglalkozol. Az ezekre való összpontosítás még csak növeli a problémát. Az ördög először megkísérli a bűnt ártalmatlannak feltüntetni, 51
