Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 1. szám
Nóé rendíthetetlenül hirdette: „Jön az istenítélet!” Az emberek csak legyintettek, már megszokták. Senki nem figyelt a „csendes őrült”-re. Egy szép napon elkészült a bárka. Az oldalfal közepén volt egy nagyon nagy ajtó, és Nóé egy feljárórámpát épített. Ekkor valami érdekes dolog történt: minden irányból állatok közeledtek. Mindig egy hím és egy nőstény. Némely fajból csak egyetlen pár jött, másokból azonban hét pár. Nem bántották egymást! Békésen jöttek a bárkához, és egyszerűen bementek. Az emberek elcsodálkoztak. Egyesek elgondolkoztak, mások gúnyolódtak:- Ez a jelenség is elmúlik majd egyszer!- Micsoda állatkert! De azután sötét, nehéz felhők borították be az eget. Esni kezdett. A Bibliában így olvassuk: „Nóé életének hatszázadik évében, a második hónap tizenhetedik napján, fölfakadt ezen a napon a nagy mélység minden forrása, és megnyíltak az ég csatornái. Negyven nap és negyven éjjel esett az eső a földre. Még azon a napon bement Nóé és családja a bárkába, és velük együtt mindenfajta élőlény... Az Úr pedig bezárta Nóé után az ajtót” (lMóz 7,11-16). Ahogy Nóé az Istentől kapott kijelentésben meghirdette az isteni ítéletet, valóban úgy történt minden. Ahol az Újszövetségben a közelgő istenítéletről van szó, sehol sincs említés a vízről, hanem mindig csak tűzről. Péter apostol ezt írja: „Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó napokban csúfolódók támadnak, akik mindenből gúnyt űznek, akik saját kívánságaik szerint élnek, és ezt kérdezgetik: »Hol van az Ö eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétől fogva van.« Mert rejtve marad előttük, szándékosan meg is feledkeznek róla, hogy egek régóta voltak, és föld is, amely vízből és víz által állt elő az Isten szavára. Ez által az isteni szó által az akkori világ özönvízzel elárasztva elpusztult, a mostani egek és a föld pedig ugyanezen szó által megkímélve megmaradtak, hogy Bölcs válasz Az Egyesült Államokban megjelenő egyik napilap kiadója levelet kapott egy gazdag farmertől, aki gúnyolódásáról és istentagadásáról volt közismert: „Tisztelt Uram! Most október van, és a termés be van takarítva. Idén olyan kísérletet tettem, ami önt és újságjának olvasóit bizonyára érdekelni fogja. Tavasszal minden vasárnap templombamenés helyett vetettem. Nyáron vasárnap is dolgoztam a földeken, amikor farmertársaim pihentek. És most, ősszel, minden vasárnap arattam, majd szántottam. A termésem viszont lényegesen jobb és bőségesebb volt, mint valamennyi szomszédomé, akik csak hétköznapokon dolgoztak és minden vasárnap templomba mentek. Nos, mit szól ehhez, tisztelt uram?!” A kiadó a lap következő számában közzétette ezt a levelet. Alája csak egyetlen mondatot írt: „Isten az Ő számláját nem mindig nyújtja be már októberben - a Kiadó.” tűznek tartassanak fenn az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára. De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegveropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak a föld és a rajta lévő alkotások is megégnek” (2Pt 3,3-7.10). Néhány évtizeddel ezelőtt a Biblia ezen kijelentéseit még rossz viccként kigúnyolták és kinevették - de ma már nem teszik ezt! Ma megremegünk arra a gondolatra, hogy egy szép napon valamilyen őrült vagy ördögtől megszállott ember atomháborút kezdhet. Ez földünket rövid idő alatt lángoló pokollá és utána egyetlen óriási romhalmazzá és temetővé változtatná. Idáig jutottunk: hidrogénbombáinkkal képesek vagyunk megsemmisíteni földünket, és vele együtt saját magunkat is. De mielőtt ez megtörténne, elérkezik az emberiség ítélete, azaz jóval azelőtt, mielőtt 5
