Vetés és Aratás, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 1. szám
SZERELEM * HAZASSAG * CSALAD William MacDonald*: Levegőt markolni (II.) Keresztyén szülők nevelési céljai Minden az állás Ha gyermekeink jó állást találnak maguknak és karrierjük fölfelé ível, akkor a kiteljesedés boldog érzése tölt el bennünket. Végre hátradőlhetünk és föllélegezhetünk. Százféle módon áruljuk el azt a meggyőződésünket. hogy számunkra minden az állás, íme egy példa:- Mi van Péter fiaddal, szépen halad?- Köszönöm, igen.- Mit csinál?- A „Semmiresejó és Társa” cégnél a Gemkapocs-üzemegység helyettes vezetője.- És hogyan halad szellemileg?- Erről nem sokat mondhatok. Az Úr ügyére nincs annyi ideje, amennyit szeretne. Pontosan erről van szó! Sok mindent megtesz ezért az életért, de nem annyit azért az életért, ami egyedül a fontos. Többnyire ez az eset: Péter buzgó fiatalember, telve van az Úr iránti lelkesedéssel. Alighogy elkezdi munkáját a hivatásában, a vezetőség felismeri benne a tehetséget, előlépteti és felemeli a fizetését. Természetesen elvárja tőle a nagyobb teljesítményt: többet igényel idejéből. Elvárja, hogy üzleti utakra elmenjen. Péter pedig rájön, hogy előléptetése által kevesebb ideje marad a családja számára, és még kevesebb az Úrért való munkára. Gyülekezetében nem tud rendszeresen szolgálatot vállalni. mert gyakran van úton. Szívesen kitörne, és tenne valamit, ami közvetlen szolgálná mások üdvösségét, de már benne van a csapdában. Növekvő családja, új háza és kocsija egyre több pénzt követel. Azonkívül arra is gondolnia kell, mit szólnak majd az emberek. Ő maga talán el tudná viselni, de felesége már nehezebben. Vállalatának különleges képessége van arra, hogy alkalmazottaiból a lehető legtöbb energiát kivegye. Péter szüntelenül e nyomás alatt él. A konkurrencia egyre erősebb, a követelmények egyre nagyobbak, és egyes beosztottjai máris sóvárgó pillantásokat vetnek a posztjára. Egy napon azután megkapja utolsó előléptetését. A csúcsra ért. Ettől kezdve lefelé vezet az út. Keze remeg, idegei tönkrementek, és már vágyik arra, hogy nyugdíjba menjen. Ami elszomorítja, az az, hogy élete legtermékenyebb korszakát a cégnek áldozta. Ha már nem használhatják többé, jön az ünnepélyes búcsúvacsora, és ő holtvágányra kerül. Most már nagyon sajnálja, hogy ezeket az évtizedeket nem az Úrnak szentelte, és hogy állása csupán eszköz volt arra, hogy kiadásait fedezni tudja. Amit mindezzel mondani akarok, az az, hogy az állás nem minden! A keresztyén embernek jobb és több feladata van annál, mint hogy életét tiszavirágéletű vállalatok felvirágoztatásának szentelje. Jenny Lind pályafutásának csúcsán hagyta ott a színpadot. Amikor egy napon, Bibliájával az ölében az Ostendei tengerparton *A szerkesztő megjegyzése: A szerző amerikai és az amerikai viszonyokat veszi figyelembe, de mondanivalója aktuális a magyar nyelvterületeken is, mégha kevesebb is az egyetemre készülők serege és nem annyira kiélezett a továbbtanulási verseny. A misszióba való törekvést illetően a helyzet viszont majdnem megegyező, vagy talán még elszomorítóbb. 21
