Vetés és Aratás, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)

1986 / 1. szám

jukkái sem érintik azokat (Mt 23,4; Lk 11,46). Pál apostol szent bizonyossággal hivatkozik a saját példájára: „Legyetek követőim, amint én is követője vagyok a Krisztusnak” (lKor 11,1; 4,16), „Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyelje­tek, akik úgy járnak, ahogyan mi példát adtunk nektek” (Fii 3,17). A vallásoskodó világ igehirdetése és nyilvá­nos szereplése valójában csak utánzás, s a legfinomabb háló azon célból, hogy az em­berek bennük elakadva meg ne térjenek és újjá ne szülessenek. Ezen hálóból nehe­zebb kiszabadulni, mint a teljesen hitetlen világból. 4. A vallásoskodó világ negyedik sajátsá­gára, igazi mivoltára maga az Úr Jézus mutatott rá, amikor azok a bűnös asszonyt elébe vezették, mert meg akarták kövezni. Mikor az Úr felszólítja őket, hogy az vesse rá az első követ, aki nem bűnös, mindnyá­jan eltűntek; saját eljárásukkal bizonyítva, hogy minden ájtatoskodásuk és vallásosko­dásuk mögött ott maradt a bűn (Jn 8,7-9). Most már megértjük, hogy a vallásoskodó világ káros sajátságainak (üldözés, hibás istentisztelet és szeretetlenség) igazi gyöke­re a bűn. Ezért hangzik el Nikodémus előtt is az Úr ajkáról: „Az emberek jobban „Egyek legyetek!” E fel-nem-ismert lehetőség ítéletünk, megméretésünk. Családnyi vagy gyülekezetnyi, városnyi vagy nemzetnyi létben, világnyi összetartozásban örök hiányjel. Mint jéghegyek úszunk el egymás mellett, noha megváltásunk óceánja szeretve ringat, mióta és mindannyiunkat! VALAKI vár, vérrel fedez be, s távolodunk széttöredezve ... F. L. szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert gonoszak voltak cselekedeteik. Mert aki rosszat cselekszik, az gyűlöli a világos­ságot” (Jn 3,19-20). A másik szomorú körülmény az, hogy az Úr Jézus szavai szerint a hibásan vallásos­kodó ember követi el a földön a legnagyobb bűnt, amit csak ember elkövethet, és ez a Szent Szellem elleni bűn. Hogy miben áll ez a nagy bűn, világosan megértjük a Márk evangéliuma 3. részéből. Itt azt olvassuk, hogy az Úr Jézus súlyos betegeket gyógyít meg, s minthogy a farizeusok és az írástu­dók nem tagadhatják le a jeleket és erőket, azt mondják, hogy mindezt az ördögök fejedelme által cselekszi (Mk 3,22). Azúr aztán megmagyarázza a következő versek­ben, hogy a Sátán nem támadhat saját maga ellen, majd így fejezi be: „Bizony, mondom néktek, minden bűn meg fog bo­csáttatni az emberek fiainak, még a károm­lások is, bármennyi káromlást szólnak, de ha valaki a Szent Szellemet káromolja, az nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké” (Mk 3,28-29), és rögtön hozzáfűzi az evangélista a magyará­zatot: „Azt terjesztették ugyanis, hogy tisz­tátalan szellem van benne.” Isten Igéje szerint tehát az a legnagyobb bűn, amikor valaki az Úr Szelleme által való hatásokat, lelki-szellemi megtisztulá­sokat, megtéréseket, egyéni vagy gyüleke­zeti bizonyságtételeket a gonosztól valónak állítja. Sajnos, napjainkban is halljuk ezt a bűnt, s látjuk, hogy ezen a címen üldözni is próbálják Isten igaz bizonyságtevőit. így már megértjük, hogy Jézus Krisztus a nyil­vánvalóan bűnös emberekhez miért köze­ledett szeretettel és megbocsátással, a val­lásoskodó világgal azonban miért beszélt kemény hangon. Senkivel szemben nem járt el olyan szigorúan, mint ezzel a titko­san bűnös világgal. Jeruzsálembe való be­vonulása után első dolga az volt, hogy kiostorozta őket a templomból, jeléül an­nak, hogy majd a mennyei Jeruzsálembe való bevonulása után is az ítéletet ezen a vallásoskodó világon kezdi el. (folytatjuk) 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom