Vetés és Aratás, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 1. szám
Dr. Kiss Ferenc orvosprofesszor A három világ (I.) , Amikor arra a helyre értek, amelyet Коропу ahelynek hívtak, keresztre feszítették Őt, ugyanúgy a gonosztevőket is: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. Jézus pedig így könyörgött:- Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. Azután sorsvetéssel osztozkodtak ruháin. A nép ott állt és nézte. A főemberek pedig csúfolták őt velük együtt:- Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja. Kigúnyolták a katonák is, odamentek hozzá, ecetet vittek neki, és így szóltak:- Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat! Felírás is volt a feje fölött görög, latin és héber betűkkel írva: »Ez a zsidók királya.« A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta Ót:- Ha te vagy a Krisztus, mentsd meg magadat és minket is! De a másik megrótta, ezt mondva neki:- Nem félsz az Istentől, hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy? Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ez semmi rosszat sem követett el. Majd így szólt:- Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba! Erre így felelt neki:- Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban. Hat (tizenkét) órától egészen kilenc (tizenöt) óráig sötétség lett az egész földön. A nap elsötétedett, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt. Ekkor Jézus hangosan felkiáltott:- Atyám, a Te kezedbe teszem le az én szellemem. És ezt mondva meghalt. ” Lukács evangéliuma 23,33-46 Az evangéliumból megértjük, hogy az Úr Jézus keresztje körül háromfajta embertípus állt: 1. ott voltak a hitetlen, pogány rómaiak; 2. ott voltak a vallásoskodó zsidók (főpapok, farizeusok, írástudók stb.), és 3. néhányan az Őt követők (a tanítványok) közül. Ugyanúgy háromfajta ember szerepel Pál apostol elfogatása és kihallgatásakor is: 1. a hitetlen (pogány) római helytartók; 2. a zsidók és 3. Pál apostol, a tanítvány (Csel 24,1-10). Az emberiség ma is ugyanezen három csoportra oszlik. 1. A hitetlen világ Az első csoportba az egészen hitetlen, pogány lelkületű egyének tartoznak. Itt nemcsak azokat kell értenünk, akik ma is valamely pogány valláson vannak, hanem sok ilyen ember van a keresztyénné tett népek között is. Jól ismerjük ezt az embertípust, aki kijelenti, hogy Istenben, de különösen a Megváltóban, valamint a Szentírás isteni ihletettségében nem hisz. Az isteni, szellemi dolgokkal szemben az ilyen ember lényegében közönyös. Fontos sajátsága, hogy az Úr Jézusban hívőket, hitetlensége dacára, nem üldözi, sőt bizonyos becsüléssel szemléli őket. Az Úr Jézust és Pál apostolt ez a fajta ember nem bántotta. Pilátus, a római helytartó jól tudta az Úr Jézus felől, hogy a zsidók „irigységből szolgáltatták ki neki” (Mt 27,18), s ezért jelentette ki, miután megmosta a kezeit: „Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. Ám ti lássátok!” (Mt 27,24). Hasonlóan viselkedtek a római helytartók Pál apostollal szemben, s az utolsó kihallgatás után meg is állapítják róla, hogy „semmi halálra vagy fogságra méltó dolgot nem tett 16
