Vetés és Aratás, 1985 (18. évfolyam, 1-4. szám)

1985 / 1. szám

BIBLIAI SZIMBÓLUM Fejsze = ítélet, kiirtás A fejszével fát vágnak (5Móz 19,5; 20,19; Bír 9,48). Ez azt jelenti, hogy a természeti ember ítélet elé kerül, és kivágatik. Azok a fák, amelyeknek gyökerére a Mt 3,10 szerint a fejsze vettetett, az ítéletre megérett Izráel házát jelentik. Ha valaki a fejszében a rómaiakra való prófétai utalást lát, akik vesszőnyalábba kötött fejszét hor­doztak szimbólum gyanánt, ám tegye. Le­het, hogy úgy van. A zsoltáríró nemcsak visszapillant, hanem az elkövetkezendő eseményt, a templom szétrombolását is látja, amikor így pa­naszkodik a Zsolt 74,3b-7-ben: „Mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen! Tá­madóid a te gyülekezeted hajlékában ordí­tanak: jeleiket tűzték fel jelekké. Úgy tűn­nek fel, mint mikor valaki fejszéjét emel­geti az erdőnek sűrű fáira. Faragványait mind összetördelték: fejszékkel és pörö­lyökkel. Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.” Itt is ítéletet végrehajtó szerszám mivoltában találkozunk a fejszével. Az északi népről, amely nagy seregének hatalmával támad majd Egyiptomra, ezt mondja Jer 46,22: „ . . . szekercékkel jön­nek ellene, mint a favágók.” Komoly és egyúttal tanulságos Istennek Asszíriát fenyegető Igéje, ahogy azt Ézs 10,5—19-ben találjuk feljegyezve. Olvas­suk el belőle a 13-15 verseket: „Mert ezt mondta (Asszíria királya): kezem erejével műveltem ezt és bölcsességemmel, mivel okos vagyok ... és kezem úgy találta, mint egy fészket a népek gazdagságát . . elfoglaltam az egész földet ... — Avagy dicsekszik-e a fejsze azzal szemben, aki ve­le vág? Vagy a fűrész felemeli-e magát az ellen, aki húzza azt . . .?” Az asszírok íté­let eszközei voltak Isten kezében, de azzal dicsekedtek, hogy saját erejükkel és böl­csességükkel igázták le a népeket. Isten négy jelképet használt, hogy meg­mutassa: Ö az, aki Asszíriát eszközéül használva a maga engedetlen népét megbünteti. Asszíriát „haragom botjának” (5.v.), „fejszédnek, „fűrész”-nek és „pál­cádnak (15.V.) nevezi. Mindazt, amit Isten szeretetének és ke­gyelmének megbizonyítására cselekszik, az ő Fia által teszi. Mindazt pedig, amely­­lyel romlást és ítéletet hoz, az ő eszközei által hajtja végre, akik azonban egyáltalá­ban nem tudják, hogy ők csak eszközök Isten kezében, és erőszakos cselekede­teikkel önmagukra is ítéletet hoznak. Cso­dálatos összefüggések ezek, amelyeket a hitetlen ember önmaguknak ellentmondó bolondságnak lát, csak a hivő értheti meg és imádhatja érte Istent. Áldassék a mi Atyánk a Jézus Krisztus­ban, hogy nekünk nem kell a halál és ehtélés fejszéjének szolgálatát végeznünk (2Kor 3,7.9), hanem kegyelemből tarta­tunk meg (Ef 2,5), és arra hívattattunk el, hogy „az eljövendő világban az ő kegyel­mének túláradó gazdagságát” magunkon megtapasztaljuk (Ef 2,7) és az egész min­­denséggel közöljük (Ef 1,23)! MOSÓNŐ »KI MIT TUD?« 1. Miért olvasunk olyan sokszor “lábmosásról” a Bibliában? 2. Ki mosta kezeit, hogy bizonyítsa ártatlan­ságát? 3. Jób, Dávid vagy Salamon mondta: „Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!” 4. Ki talált egy meglepő tartalmú gyékénykosa­rat a Nílus partján, amikor ott fürödni akart? 5. Kinek mondta az Úr Jézus, hogy mosakodjék meg a Siloám medencéjében? 6. Ki öntözte könnyeivel az Úr Jézus lábait? 7. Hogyan viselkedett Péter, amikor Jézus Krisztus elkezdte mosni a tanítványok lábát? 8. Melyik bibliai történetben olvassuk ezt a mondatot: „Kimosta sebeiket, és azonnal be­­merítkezett.” 9. Kik azok, akik „megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében”? 10. Ezsaiásnál vagy a Zsoltárokban olvasható ez a mondoat: „Moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó”? Megfejtésük a 21. oldalon 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom