Vetés és Aratás, 1985 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 1. szám
A GOLGOTA FELÉ Hitetlen, kemény szívek, gúnykacaj, metsző és hideg, vad átok zúg völgyön, hegyen, kísérik drága Mesterem a Golgota felé! ... Közéjük álltam egykor én, nem vett körül még semmi fény, s én a sötét, a fénytelen, kísértem drága Mesterem - a Golgota felé. Kacagja Őt a sokaság, hol itt a hit? Hol itt a vágy? Csak ellene! ... Mellette nem! ... Úgy kísérik szent Mesterem a Golgota felé! Közéjük álltam egykor én, üldözte lelkem annyi rém, s kacagtam én is féktelen, s úgy kísértem szent Mesterem - a Golgota felé! Csúfolja Őt a nagy tömeg, száz kéz emel most Rá követ! Vad lárma hangzik szüntelen, kísérik drága Mesterem a Golgota felé! Közéjük álltam egykor én, hol volt a hit? Hol volt a fény? Meg sem döbbentem vesztemen, s kísértem drága Mesterem - a Golgota felé! S a Mester egyszer hátranéz ... s követ fogva megállt a kéz ... s én rádöbbentem hirtelen: miattam megy most Mesterem a Golgota felé! Némán megálltam ekkor én, szemvakító volt a fény, mely felvillant a Mesteren s én áttörtem a tömegen - a Golgota felé! Csöndes, szelíd asszonysereg, angyalszemükből könny pereg. Siratják Isten Szent Fiát a Magdolnák s a Máriák. Mellette mind! ... Ellene nem! ... Kísérik drága Mesterem - a Golgota felé! Közéjük állok mostan én! Nem vonz már más, csak az a Fény, s örök hűséggel követem: imádott drága Mesterem - a Golgota felé! Haluszka Margit ILYENEK ISTEN ÚTJAI . . . Egy öreg remete kunyhója előtt feküdt és azt gondolta: „Hiszen már elég régen élek ezen a világon, de hogy abban minden rendben volna, és hogy Isten útjai mindig jók és bölcsek lennének, abba sehogyan sem tudok belenyugodni.” Ezzel a gondolattal aludt el, és egy álmot látott. Azt álmodta, hogy egy hang szólt hozzá az égből: „Kelj fel, János, és menj ki a világba, megmutatom neked Isten útjait!” Felkelt, vette a botját és kilépett az erdőbe. Nemsokára eltévedt. Sehogyan sem talált kiutat, és félelmében kiabálni kezdett, hogy valaki meghallja. Egy ismeretlen férfi lépett hozzá és így szólt: „Gyere velem, mert egyedül nem tudod megtalálni az utat ebben az erdőben.” Estére egy házhoz értek. A házigazda barátságosan befogadta s bőségesen ellátta őket étellel, és szállást adott nekik, mert így mondta: „Boldog napot ünnepiek ma. Ellenségem kibékült velem és barátságunk megpecsételésére egy arany poharat ajándékozott nekem.“ - Másnap azt kívánták a 11
