Vetés és Aratás, 1985 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 3. szám
ZENGJÜNK EGYÜTT ÚJ HALLELUJÁT! Szöveg és dallam: Thomas Eger Zeng-jünk e-gyütt uj hal- le- lu -ját, Mondd ve -lem,hogy Vár - ja Is-ten most a há- la -dást, 6t di -csér-ni kö-szö - nőm. nagy ö - rom. Köszö - nőm a le- ve-gőt,Napfényt, él -te-tő e- rőt, Az e - sőt,mely mindent fel- ü - dít. 2. Hála a szeretetért, Végtelen kegyelmedért, És a hű testvéri szívekért! Kar: 3. Köszönöm a nagy csodát, Köszönöm a Golgotát, És a drága Jópásztor kezét! Kar: 4. Köszönöm, hogy feltámadt, Sír felett győzelmet ad, És a Sátán hada verve már! Kar: 5. Köszönöm, hogy ma is él, Útaimra elkísér, Hű kegyelme mindenre elég! Kar: Megértettem a prédikációt Egy új-angliai kis gyülekezet egyik vezető testvére felkeresett egy parasztembert, aki többszörös szerencsétlenség miatt nagyon elkeseredett, és sorsa ellen hadakozva a gyülekezeti összejövetelekre sem járt el. A férfi szótlanul fogadta a látogatóját, és szótlanul ültek mindketten a kandalló előtt. A kandallóban bükkfahasábok lobogtak. Kis idő múlva a gyülekezeti elöljáró kezébe vette a csípővasat, szó nélkül kivett egy égő hasábot a tűzből, és a kandalló előtti kőlapra helyezte. A hasáb füstölgött, izzott egy darabig, azután kezdett kialudni. A két férfi még jó ideig ült szótlanul egymás mellett. A parasztember hirtelen megrázkódott, kezet nyújtott a testvérnek, és így szólt:- Megértettem a prédikációt. Ami nem marad a tűzben, az nem lángol tovább, hanem hamarosan kialszik, elhidegül. Legközelebb köztetek leszek! 79