Vetés és Aratás, 1985 (18. évfolyam, 1-4. szám)

1985 / 3. szám

A)em Kiába На ö benned és te Benne ... Teljesen miondegy, hogy mi az; hacsak egy út is, amit másokért teszel, hacsak egy szó is, mely vigasztal s felemel: csak tépd szét a kétség kötelékké dagadt pókhálóit. S akkor elnyelhet börtön odva, sírok szája - Testvér! Hidd el, nem éltél hiába! V. L. amely beárnyékolta őket, és hang hallat­szott a felhőből: »Ez az én szeretett fiam, Őt hallgassátok!«“ A megdicsőülés hegyén Mózes és Illés, mint az ószövetségi törvényadás és prófécia megszemélyesítői jelentek meg. Földi éle­tükben igen mély közösséget ápoltak Isten­nel; s amikor földöntúli fényben jelentek meg a tanítványok előtt, akkor is magukon hordozták egyéniségük bélyegét, és a tanít­ványok felismerték őket. Megjelentek a Tábor hegyén - de aztán el is halványodott az alakjuk, a felhő beárnyékolta őket, és csak Jézusra utalt a mennyei Atya hangja: „Ez az én szeretett fiam, Őt hallgassátok!“ „Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk“ (Zsid 1,1-2). A kijelentésekben is van fokozatosság. Már Mózes is utalt rá: „Prófétát támaszt közületek az Úr, őreá hallgassatok!“ (5Móz 18,15). Sokféle té­velygés, szekta onnan ered, hogy bizonyos, Krisztust megelőző bibliai tanításoknál, üzeneteknél fennakadnak olyankor is, ami­kor arra a kérdésre nézve Krisztusban adott kijelentés már több, magasabb - és Krisz­tus népére már ez az érvényes. Egy nyolca­dik osztályos tanuló hiába felel kitűnően a másodikos anyagból, a nyolcadik osztály­ban mégis megbukhat. Jézus Krisztust hallgassuk - az előző üdv­történeti fokozatok Őreá mutatnak, az Ő küldetését készítik elő. Ezt tette Mózes és Illés is. Az ünnepi élmény elmúlik, de Jézus Krisztus velünk marad. Péter földi sátrat akart építeni a mennyei élet számára. E nagy pillanat élményét állandó állapottá akarta rögzíteni, de nem tudta mit beszél. Ha Jézus tanítványaival a hegyen maradt volna, úgy lent a világban Isten országa sohasem jutott volna diadal­ra. A dicsőség látható formája megszűnt, a próféták visszavonultak, az Atya szózata elhangzott. Ő azonban, aki a táborhegyi élmény és kijelentés középpontja volt, ma­radt. A tanítványok amint hirtelen körül­néztek, „már senki mást nem láttak maguk mellett, csak Jézust egyedül.“ Jézus Krisz­tus velünk marad, s az ünnepi órák éppen a hétköznapokban adnak erőt. Adja meg az Úr, hogy mindnyájunk életé­ben így legyen. Ámen. Az imádkozó emberek felfegyverzett embe­rek. Az imádság a legszentségesebb dolog egész életükben. Nappalra nézve kulcs és az éjszakára lakat. * Jézus Krisztus valósága a modern életben és gondolkodásban csak az emberek közötti élő kapcsolatban lehet ismét láthatóvá. Ez az élő kapcsolat nagyobb benyomást kelt, mint minden dogma és tanítás. * Miután imádkoztál valakiért, még sok min­dent tehetsz érte, de semmit sem tehetsz érte, amíg nem imádkoztál. * Az életed valaki számára nyitott Biblia. 78

Next

/
Oldalképek
Tartalom