Vetés és Aratás, 1985 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 1. szám
Túrmezei Erzsébet: Kívül Belül Cselekedetek 1,4 Márk 3,31-35 Haza szeretnék hívni, menteni, hisz életére ellenségek lesnek. Bent tanít. Kintről üzennek neki: „Anyád s testvéreid kívül keresnek." Feszülten figyel az édesanya. Alig várta már, hogy fiához érjen. S meghall valamit - bár ne hallaná! -: „Ki az én anyám? Ki az én testvérem?” „Aki Atyám akaratát cselekszi!" Az Ő hangja! És nem jön, nem siet ki! Szavai, mint kemény kövek zuhannak Mária szegény, meggyötört szívére. Bent mindenki Jézus anyja, testvére! Ők pedig kívül vannak!. .. kívül vannak! Egyakarattal együtt imádkoznak, és Jézus anyja, Mária is ott van. Vége a szívettépő fájdalomnak: látta már Krisztusát feltámadottan! Él! - hirdeti a tündöklő tekintet. S boldogság Őt szüntelen visszavárva, csodáit most elemlegetni mindet, és emlékezni mindenegy szavára! Hinni, hogy minden órán visszatérhet, - várni, hogy teljesedik az ígéret... s Lélek szelének zendülését lesve, dicsérni Őt ujjongó dicsérettel... eggyé lenni a szent gyülekezettel: hiszen az Krisztus dicsőséges teste! Találkoztam Krisztussal Többször találkoztam Krisztussal. Találkoztam a betlehemi jászol mellett a „kis” Jézussal. Egy pillanatra, mint a pásztorokat, nagy fény lepett meg. Éreztem, hogy a menny leszállt a földre. A szeretet és az öröm mámorában boldognak és felelőtlennek éreztem magam. Azután elmúlt a fény és elmúlt az öröm. Szívemben egy kedves emlék maradt, ami nem jelentett az életemben semmit. Találkoztam a csodatevő Jézussal. Vittem elé vizet, hogy változtassa borrá: ezer kérdést és problémát, hogy tegyen csodát és oldja meg. Csak a saját szememet nem vittem oda, hogy nyissa meg! És vak maradtam. Azután fölmentem a hegyre, leültem a lábai elé, és hallgattam Ót. És miközben szelíd szemével rám nézett és beszélt hozzám, két kezemben harminc ezüstpénzt csörgettem. A Sátán teljesen lefoglalta eszemet a bűn gondolataival. A tanító Jézus hangját hallottam, de nem értettem meg. Majd a haragvó Jézus nyomába szegődtem. Bementem az Isten házába, és jogosnak, igaznak vélt felháborodásomban én is hangosan kritizáltam, ostoroztam a kufár lelkek tömegét. Nem akartam meglátni, hogy undok farizeus képem szentségteleníti meg legjobban az Isten gyermekeinek közösségét. Pellengérre állítottam a Krisztust követő embereknek azon hibáit, amik énbennem áttörhetetlenül meggátolták Jézus segíteni akaró kezének munkáját. Ott ujjongtam a Jeruzsálem felé vezető úton a tömeggel, pálmaágat lengetve. Kész lettem volna meghalni a „nagy királyért”. - Az életemet mégsem voltam hajlandó Neki adni! A szolgáló Jézussal is találkoztam. Szolgáltam én is, mert dicsőséget szerzett. Képmu8
