Vetés és Aratás, 1985 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 2. szám
miközben Mózesre várt, aranyborjút csinált. Anna nem hasonló a gonosz szolgához sem, aki elkezdte gyalázni a rabszolgákat, és lerészegedett, mert ura késett. Nem, Anna éjjel-nappal szolgált, alkalmas és alkalmatlan időben. Szolgált nappal, mert eljön az éjszaka, és szolgált éjszaka, mert valami baj érheti, ha csak a nappali világosságra vár. Micsoda figyelmeztetés ez nekünk, akik tunyák, közömbösek és határozatlanok vagyunk. Anna szíve ragaszkodik az Úrhoz, és így munkálkodik magas kora ellenére is. Bárcsak jobban hasonlítanánk hozzá! 3. Anna imádkozik. Hálát ad, felajánlja a dicsőítés áldozatát, ajkainak gyümölcsét, hálát adva az Ő nevének. Ez a gyümölcs éppolyan fontos, mint az evangéliumbeli gyümölcs, vagy az a gyümölcs, amely javunkra van írva, kegyelmi ajándékaink szerint. A becsületeseknek kedves a dicsőítés. Ebben Anna ismét megfeddi hálátlan szívünket. Mi gyakran olyanok vagyunk, mint a kilenc leprás (Lk 17,11-19), akik afölötti örömükben, hogy áldást nyertek, elfelejtik Azt, aki adta az áldást, megfeledkeznek az isteni Adományozóról az adomány feletti elragadtatásukban. Szeretteim, többet kellene dicsőítenünk Őt. 4. Anna bizonyságot tesz. „Róla” beszélt, nem tehetett mást. Szíve megfogalmazta a jó hírt, nyelve gyorsírónak tolla volt, és beszél a Királyra vonatkozó dolgokról. Nem tehetett mást, minthogy elmondta azokat a dolgokat, amiket látott és hallott. Anna mindenkihez szólt, akik megváltásra vártak Jeruzsálemben. Azok voltak ezek, akik az ő idejében megkötözöttségük feletti elkeseredettségben és elveszettségük feletti kétségbeesésben éltek. Ezek mind megváltásra vártak. Ezekhez beszélt Anna. Szolgálata, beszéde, kitartása csodálatot vált ki belőlünk. És vajon nincsenek-e ma is szomorú, szenvedő lelkek, a-bűn és a Sátán megkötözöttsége alatt sóhajtozók, a törvényeskedés terhe alatt élők, akik megváltásra várnak? De bizony vannak. Akkor hadd beszéljünk Róla, hadd keljünk versenyre ezzel a türelmes, imádkozó, dicsőítő prófétanővel. Álljunk az Úr rendelkezésére. Dolgozzunk Érte, imádjuk Őt, és legyünk a tanúi. Hadd kapjunk kegyelmet arra, hogy szolgáljunk Istennek: szelídséggel és istenfélelemmel. 2. A sareptai özvegyasszony „De én egy igazságról szólok nektek. Sok özvegyasszony élt Izráelben Illés napjaiban, amikor bezárult az ég három esztendőre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett azon az egész vidéken, de senkihez sem küldte Isten Illést, hanem csak Sareptába, Sidon egyik városába, egy özvegyasszonyhoz” (Lk 4,25-26). Ez a második özvegy asszony, akit Lukács, a szeretett orvos megemlít. Ha Anna arra tanít meg minket, hogy a kegyelem képessé tesz a helytállásra, a szolgálatra, a beszédre, a könyörgésre, akkor ez az özvegyaszszony arról tanúskodik, hogy a szükség minden idejében rendelkezésünkre áll a kegyelem. Élegendő a kegyelem minden testünkbe fúródó tövis esetében. A Sátán minden öklelő küldöttje ellen elég kegyelmet kapunk. Elég a kegyelem minden váratlan esemény elviseléséhez is, minden anyagi nehézség idején, minden eshetőséghez. Az Úr prófétája meglátogatja az apátlanokat és az özvegyeket, és ezzel példát ad nekünk, hogy még idejében kövessük őt nyomon. Egy gyorsan fogyó lisztes edény, egy hiányos olajos korsó elmondja nekünk a szomorú történetet, de a mi Istenünk a vigasztalás Istene, aki minden nyomorúságunkban megvigasztal minket. Ruthnak, a fiatal özvegynek „véletlenül” kellett szedegetnie a mezőn, és egész marékra való gabona maradt még számára a hatalmas Megváltó földjén. Dicsőségesek ezek az isteni „véletlenek”. Felfedezzük majd az újszövetségi üdvkorszakok vonalát is, amely átszövi mind az öt jelenetet. Anna képviseli azokat, akik keresik és várják Isten szabadítását, a Messiást, éppen úgy, mint az öreg Jákob. A 49
