Vetés és Aratás, 1985 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 1. szám
Krisztus mellett döntene és, sem jobbra sem balra tekintve a Mester nyomdokába lépne. Amilyen fárasztó és keserves az ide-oda düledezés, olyan könnyű és kellemes az egyenes út - az Isten útja. Az apostolnak a hitéletre vonatkozó harmadik intelme így hangzik: „Törekedjetek mindenki irányában a békességre!” Isten a békességnek Istene, olvassuk az első korintusi levélben. Jézus Krisztus áldozatos élete és halála kiengesztelte a bűnös embert a mennyei Atyával. Ennek fejében Isten elvárja tőlünk, hogy a békesség fiai legyünk, mely sok esetben azt jelenti, hogy viseljük el béketűréssel a rajtunk esett sérelmet. A viszálykodás olyan, mint egy gennyes fekély a lábon: megnehezíti, sőt, lehetetlenné teszi a hitben való járást. Lelkünk ellensége, a Sátán tudja ezt, ezért támaszt haragot és békétlenséget köztünk és felebarátaink között. A harag és a viszály olyan mint a dudva, szinte magától terem. A békesség palántáját ezzel szemben ültetni, kezelni és ápolni kell. Ezért mondja az írás, hogy törekedjünk békességre, vagyis: kezdeményezzük és szorgalmazzuk a békés állapotot. Ez sokszor fáradságot, áldozatot és önmegtagadást jelent; de mindezért gazdagon kárpótol Krisztus Urunk ígérete: „Boldogok a békességre igyekezők, mert ők Isten fiainak neveztetnek!” „Törekedjetek szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat!” szólít fel és oktat bennünket végül az olvasott Ige. Ez a felszólítás egy egész életprogramot foglal magában. A megtérés elindulás, és megszentelődni annyit jelent, mint a megkezdett úton tovább haladni és előbbre jutni. A megszentelődés folyamata megerősíti a hitünket. Annak, aki megszentelődik, mindjobban megtisztul a szíve, növekszik az áldozatkészsége és kitágul a lelki látóhatára. Mindez igen fontos, mert nélküle nem látjuk meg az Urat, mondja az olvasott alapige. Az Evangélium a lelki (szellemi) látás kétféle módozatáról tesz említést. Nikodémusnak azt mondta Jézus, hogy újjászületés nélkül nem láthatjuk meg Isten országát. A megtéretlen ember ugyanis csak a vallást, az egyházat és annak szervezetét látja. Aki megtér, tovább lát és Isten országát pillantja meg. Ez a megtérésre vonatkozik. A megszentelődés tovább fejleszti látásunkat és arra képesít, hogy megláthassuk Istent. A megtéréskor megnyílik a szemünk, a megszetelődés folyamán megélesedik a látásunk. A megnyitott szem látja az utat, a megszentelődött szív látja az Urat. Erre vonatkozik Krisztus kijelentése: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent!” (Mt 5,8) A mindenható Isten ajándékozzon meg minket ezzel a kettős kegyelemmel: meglátni a hozzá vezető utat, és szemlélni tudni hatalmát, irgalmát és irántunk való szeretetét az Úr Jézus Krisztusban. Lant Emil A búvárpók és a keresztyének „Boldogok, akik házadban laknak, szüntelen dicsérhetnek Téged!” Zsolt 84,5 A biológusok ismernek egy Dél-Amerikában élő pókfajtát. Ennek a kis állatnak a tanyája a víz alatt van. Hogy a víz mélyében élni tudjon, bizonyos mennyiségű levegőt magával visz a víz felszínéről. Ez mint bűvárharang körülveszi a testét, és így ereszkedik le a vízbe. így képes órák hoszszáig a víz alatt tartózkodni. Amikor a levegő fogyóban van, újra a víz tetejére jön. Ilyenkor tökéletesen száraznak látszik, a nedvesség legkisebb nyoma sem látható rajta. Mintha nem is a vízből jött volna ki. Szép illusztráció ez a keresztyének e világban való életéről. Miközben e világban élünk, a menny légkörét szívjuk magunkba. „Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak” (Kol. 3,1). 25
