Vetés és Aratás, 1985 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 1. szám
NÖVEKEDJETEK AZ ISMERETBEN! A hamis sáfár példázata A Lukács evangéliumában leírt hamis sáfár a megbánás helyett csaláshoz folyamodott. Önkényesen bánt a rábízottakkal, eltékozolta gazdája vagyonát. Ugyanazt tette, mint a tékozló fiú, de hogy életét mentse, fondorlatos módon csaláshoz folyamodott. Példája az emberi megoldások útjának fonákságára hívja fel a figyelmet. Olvassuk el a történetet: Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. Ezért előhívatta, és így szólt hozzá:- Mit hallok rólad? Adj számot a sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár. Erre a sáfár így gondolkozott magában: Mit tegyek, ha uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit tegyek, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, legyen, aki befogadjon házába. Azután egyenként magához hívatta urának minden adósát, és megkérdezte az elsőtől:- Mennyivel tartozol az én uramnak? Az így felelt:- Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki:- Vedd az írásodat, ülj le gyorsan, és írj ötvenet! Azután a másiktól is megkérdezte:- Te mennyivel tartozol ? Az így válaszolt:- Száz kórus búzával. Erre így szólt hozzá:- Vedd az írásodat, és írj nyolcvanat! Az ura pedig megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai. Én is mondom nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki hű a kevesen, a sokon is hú az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűek, ki bízza rátok az igazit? És ha a másén nem voltatok hűek, ki adja oda nektek azt, ami a tietek? Lukács 16,1-12 A történet régies nyelvezete ellenére sem ismeretlen a modern ember számára. Mai környezetre átültetve így mondhatnánk el: Egy komoly, felelősséggel járó poszton levő miniszter hűtlenül végzi munkáját. Nem kormánya megbízásának, a nép érdekének megfelelően igazgatja az alárendelt minisztériumot, hanem felelőtlenül szórja a pénzt, a maga kis királyságát építi. Valaki beárulja a felettes szerveknél, és jön a felelősségre vonás. Hogy a börtönt elkerülje, mindenféle jogtalan manipulációhoz folyamodik. Vállalatoknak, cégeknek, barátainak, beosztottjainak juttat hivatalos pénzösszegeket, hogy így lekötelezze őket, és állásvesztése után jóindulatukkal számolhasson. De térjünk most vissza Jézus korába, és próbáljuk meg elképzelni, hogyan fogadhatta szavait hallgatósága, a farizeusok és az írástudók. A történetben szereplő hamis sáfár eltékozolta a vagyont. Ez mindenképpen elítélendő cselekedet. Jön a számonkérés. Ezt minden bizonnyal a farizeusok is helyeselték, sőt ezt ők is gyakorolták. Állandóan számon kérték a többiektől a törvény betartását. A sáfár furfangos gondolatmenete, csalárdsága meglepő fordulat a történetben. Erre nem számítottak. Magukban megállapíthatták, hogy nem volt ügyetlen, megvolt a magához való esze. Ezt persze hangosan nem mondták volna ki. Hivatalosan nekik az ilyen eljárást el kellett volna ítélniük. Annál meglepőbb volt számukra a példázat vége. A károsult tulajdonos dicsérte szolgáját. Ügye-26
