Vetés és Aratás, 1985 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 1. szám
Rendezett hitélet „Ezért a lecsüggesztett kezeket és ellankadt térdeket erősítsétek meg! Egyenes ösvényt készítsetek lábaitoknak, hogy a sánta meg ne botoljék, sőt inkább meggyógyuljon. Törekedjetek mindenki irányában békességre és szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat!” (Zsid 12,12-14) A Zsidókhoz írt levél írója a rendezett hitélet fontosságára utal és erre nézve néhány jó tanáccsal szolgál. A kezek és térdek említése az imaéletre emlékeztet. A kulcsolt kéz és meghajtott térd ugyanis az imádkozás külső gesztusa. Lehet, hogy abban a gyülekezetben, melyhez az apostol a levelét intézte, a hitélet hanyatlásának jelei mutatkoztak, és ez szerinte azzal függött össze, hogy a hivők imabuzgósága hanyatlóban volt. Egy helyes megfigyelés és indokolt megállapítás, - abban az időben, úgy mint napjainkban. A hitélet nívójának egyik csalhatatlan fokmérője az ima, mind egyéni vonatkozásban, mind gyülekezeti viszonylatban. Buzgó imádkozás nélkül meginog a hitünk alapja. Az elhasznált dohos levegő ártalmára van a testünknek, ezért nyitunk ablakot minden nap. Aki imádkozik, kitárja szívét Isten felé, hogy szeretetének éltető eleme és kegyelmének áldó fuvallata a szívébe áradjon. Az imádkozás atmoszférájában elpusztulnak a lelkünket fertőző bűnök miazmái. Aki ritkán nyit ablakot Isten felé, más szóval, aki elhanyagolja az imádkozást, dohos levegőben tengeti hitéletét, és ennek előbb-utóbb kárát vallja. Egy megtért ember, aki azelőtt az alkohol rabja volt, találkozott egy régi barátjával. Az csodálkozva látta, hogy a volt cimborája, miután felhagyott az ivással, egészen megváltozott. „Hogyan sikerült neked az iszákosságtól megszabadulni” kérdezte tőle, „talán valami szert használtál?” „Igen” válaszolt a megtért ember, „a legjobb szert a világon”. „Na, mondd el, mit használtál!” kérdezte kíváncsian a barát. „A térdeimet használtam!” felelt amaz. - Hittel teljes, őszinte imádkozás nélkül nincsen szabadulás a bűntől, és buzgó imádság nélkül nincsen előrehaladás a hitélet terén. Az apostolnak a hitéletre vonatkozó további tanácsa így szól: „Egyenes ösvényt készítsetek, hogy a sánta meg ne botoljék, sőt inkább meggyógyuljon!” Ez annyit jelent: Kövessétek Krisztust céltudatosan és járjatok egyenes léptekkel a hitnek útján! Engedelmeskedjetek Isten parancsolatainak fenntartás nélkül és bízzátok magatokat teljesen a Szent Szellem vezetésére. A hitben való járástok ne legyen csetlő-botló és bizonyságtételetek ne legyen hímezett-hámozott. A tétova magatartás meghasonlást okoz és zilált lelkiállapotba sodor; a szilárd álláspont megerősít és kiegyensúlyoz. A határozatlanság gyötör és beteggé tesz, az elszántság megszünteti a lelki kínt és egészséges helyzetet teremt. Sok ember, aki az evangéliummal rokonszenvez, de e világ csábítása vagy fenyegetése ideoda rángatja, rögvest megszabadulna idegölő tépelődésétől, ha bátran és céltudatosan tanítvány vagy megtartja ízét, vagy elveszti. Az ízét vesztett só Jézus szavai szerint semmire sem való, még a trágyára sem. Akik magunkat keresztyénnek mondjuk, mindnyájan a Jézus után tolongó nagy sokaságban vagyunk, ezért a fenti beszéd mindnyájunknak egyformán szól. Megértjük belőle valamennyien, bármely felekezethez soroljuk is magunkat, hogy az igazi keresztyénség (vagy kereszténység) nem tanok feszegetéséből vagy ceremóniák gyakorlásából, hanem az Úr Jézus által fent elmondott eseményekből áll. E sorrendet nem lehet összezavarni, nem lehet abból kihagyni. Jézusnak e prédikációja változatlanul érvényes ma is, és nem fog megváltozni az idők végéig. Örökösen hangzik e befejező szó is: „Akinek van füle a hallásra, hallja.” Dr. Kiss Ferenc orvosprofesszor 24
