Vetés és Aratás, 1984 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 1. szám
írásnak a reggeli órákban, a csendes kamrában való folytatólagos olvasásából nyerte. Mind az Ószövetség, mind az evangéliumok eseményei fokozatosan emelkednek a kisebb dolgok felől a magasabbak felé, a lelki-szellemi ember fejlődési szükségei szerint. Senki sincs, aki a Szentírás teljes értelmét kimerítette volna, még ha több százszor olvasta is át azt. Ezért senki ne kedvetlenedjen el, ha nem érti meg az írás minden helyét azonnal, hanem vegye örömmel és hálaadással azt, amit már megért, teljes, jó reménységben várván, hogy amit ma még nem értett meg, azt talán holnap nyitja meg számára az Isten kegyelme a Szent Szellem segítségével. Bizonyos, hogy a Szentírás-olvasás haszna és áldása belső csendességünkkel és engedelmességünk fokával van arányban. Miért adjon Isten újabb világosságot az Igében, míg az előbbieknek sem tettünk eleget?! Mi sem szoktuk tovább engedni tanulóinkat, míg az előbbi osztály tárgyaiból sikeresen le nem vizsgáznak. A Szentírás bezártságának (érthetetlenségének) oka nem az írásban, hanem az olvasó szellemi bezártságában, a bűnökben való megkötözöttségében van! Viszont az idők végéig életnek kenyere marad ez azoknak, akik csendességben és engedelmességben táplálkoznak belőle. 3. A közösségről (gyülekezet, eklézsia) is sokat ír az Újszövetség, különösen Pál apostol. A Szentírás szerint nincs semmi kétség afelől, hogy az újszövetségi gyülekezetnek csak az írás szerint újjászületett (felülről fogantatott) egyének lehetnek a tagjai. A gyülekezet erejét és nyugalmát, valamint gyümölcsözését semmi sem zavarja jobban, mint ha hívők és hitetlenek vegyesen vannak benne. Az egyes tagokat nem valami szabályzat vagy külső tagság tartja öszsze, hanem élő kapocs, ti. a Szent Szellemben való közösség (Fii 2,1). Semmiféle szervezkedés, sem valamely bibliai igazság vagy igazságok különös hangoztatása nem pótolhatja a gyülekezet legfőbb életjelenségét, ti. a kifelé és befelé való meleg szere tetet. A közösség (bibliai gyülekezet) Gyertek, imádjuk! Gyertek, daloljunk boldogan az Úr előtt, ujjongva áldjuk Üdvösségünk Kőszikláját. Lépjünk hozzá, dicsérjük őt, harsogja himnuszunk az áldást. Mert ő az Úr, a nagyhatalmú Isten, a nagy Király az istenek fölött. Az alvilág mélységeit ő tartja a kezében, övéi mind a hegytetők. Övé a tenger, az ő alkotása, övé a szárazföld: keze formálta. Gyertek, imádjuk, boruljunk eléje, Urunk és Alkotónk előtt roskadjunk térdre. Hiszen ö a mi istenünk, mi pedig mezejének népe, földjének legelésző nyája. Bár hallgatnátok ma az ő szavára! 95. Zsoltár Farkasfalvy Dénes fordításában ugyanaz a belső ember számára, mint a családi tűzhely a külső ember számára, vagyis semmivel sem pótolható. Ezért van az, hogy sem a titkos imádkozásra, sem a bibliaolvasásra nem haragszik úgy a Sátán, mint az egészséges gyülekezetre, amelyet úgy is jellemez Pál apostol, hogy az Isten lakhelye, az igazságnak oszlopa és fundamentuma (lTim 3,15). Ezért van, hogy a gúny és üldözés leggyakrabban a gyülekezetei éri, amelynek mind békében, mind üldözésben tántoríthatatlanul kell védenie a rábízott isteni igazságokat. Jézus vendégfogadóhoz is hasonlítja a gyülekezetét (Lk 10,34-35), ahová a bűnös élet útjáról felvett félholtat Ő maga viszi be ápolásra. Boldogok, akik hűségesen és teljes bátorsággal élnek az imádkozás, az írás és az egészséges bibliai gyülekezet drága adományával a maguk és embertársaik üdvösségére. Dr. Kiss Ferenc orvosprofesszor 4
