Vetés és Aratás, 1984 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 1. szám
Mária és Júdás »Mária ekkor elővett egy font drága, valódi nárduskenetet, megkente Jézus lábát, és saját hajával törölte meg; a ház pedig megtelt a kenet illatával. - Júdás így szólt: Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem adták az árát a szegényeknek?« (Jn 12,3-5). Némely, a Bibliában szereplő névből az idők folyamán vagy pozitív, vagy negatív jellegű fogalom lett. A Sodoma város neve például elvetemült istentelenséget jelent, Betánia városka neve viszont lelki meghittséget fejez ki. A Szentírásban említett személyek neveiből, némely esetben, szintén tetszetős vagy visszataszító fogalom lett. A fenti alapige is két ilyen ellentétes jellegű nevet említ: Máriát és Júdást. Ez a két bibliai név a köztudatban két egymással ellentétes típust képvisel. Tanulmányozzuk őket ez alkalommal egy kissé ebből a szemszögből nézve. A betániai Mária az evangéliumnak egyik legrokonszenvesebb alakja. Az evangélisták többször említik, ő maga csak egyszer szólalt meg: »Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem« - szólt Jézushoz Lázár halála alkalmával. Amikor egyszer Márta nővére Jézusnál bepanaszolta, némán tűrte a szemrehányást. Ez arra enged következtetni, hogy Mária csendes és béketűrő asszony volt. Mária hitt az Úr Jézusban. Uramnak szólította Őt, és amikor Jézus beszélt, minden másról megfeledkezve az ajkán csüngött. Mária szerette az Úr Jézust. Szeretni sokféleképpen lehet: érzelegve és cselekvőén, számítással és önzetlenül. Mária szeretete nemes, tiszta, szent és alázatos volt. Fejének díszét, a haját is csak annyira becsülte, hogy vele a drága Mester lábát megtörölte. Mária megértést tanúsított Jézussal szemben. Ez említésre méltó, mert a szeretet és megértés sajnos nem jár mindig együtt. Sok házastárs, szülő és gyermek és testvérek szeretik ugyan egymást, de nem képesek egymást megérteni. A tanítvány Péter, jóllehet szerette a Mesterét, nem értett mindig vele egyet. Mária jobban megértette az Úr Jézust, mint a tanítványai. Ez kiderül a fent jelzett jelenetből: ezért balzsamozta meg előre a küszöbön álló szenvedésére és halálára. Mária áldozatot hozott az Úrnak. A nárdusból készült kenet értéke, háromszáz dénár, majdnem egy évi napszámos keresetnek felelt meg. Lehet, hogy ez Mária egyetlen megtakarított kincse volt, és ezt most odaáldozta szeretett Urának. - Jézus halála után néhány asszony a halott Mestert kívánta bebalzsamozni, de erre nem került sor. Mária az élő Mesternek szánta oda áldozatát. Az asszonyok szándéka szép és nemes volt, de amit Mária tett, hathatósabb és jobb volt. Egy közmondás szerint, aki azonnal ad, kétszeresen ad. Ez az elv lelki vonatkozásban is helyes. Tereljük most figyelmünket Júdásra. A Júdás név tudvalévőén a haszonleső árulás fogalmával azonos. A név héberül »dicséretes«-! jelent, és lehet, hogy Júdás magatartása pályafutása elején, mint Jézus tanítványa, dicséretes volt. Hogy kiváltságos helyzete ellenére, ti. Krisztus közelségében a becstelenség elrettentő példája lett, szinte érthetetlennek tűnik. Pál apostol intelme az egyik levelében magyarázatul szolgálhat: »Minden rossznak gyökere a pénz sze^ reime« (lTim 6,10). Júdás szerelmese volt a pénznek, és ez sodorta a becstelenség lejtőjére, amelynek borzalmas végállomása az árulás, meghasonlás és öngyilkosság volt. Júdás szófukar lehetett, az evangélium róla csak egy kijelentését jegyezte fel. A szegények gondozását ürügyül használva, pocsékolásnak nevezte Mária önzetlen cselekedetét. Az a megjegyzés, amellyel Pétert a főpap udvarában leleplezték, Júdásra is ráillik: »A te beszéded elárul téged!« 5
