Vetés és Aratás, 1984 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 1. szám
SZELLEMI ÁSVÁNYTAN »Jó a SÓ« Márk 9,50 Mielőtt a só fizikai és szellemi jelentésének fejtegetésébe kezdenénk, leplezzük le először egyik veszedelmes ellenségünket, akinek a legyőzésére épp a »szellemi só« vezethet el bennünket. Ez az ellenség nagyon közel van hozzánk, folyton követ bennünket és igen sokszor megkeseríti az életünket. Ez a veszedelmes ellenség a mi saját nyelvünk. Hány ember vesztette el az életét fékezhetetlen nyelve miatt! Jakab 3,6 verse így hangzik görög eredetiben: »Káj hé glósszá pür, ho koszmosz tész ádiklász.« Ennek hű fordítása így hangzik: »A nyelv is tűz, a gonoszság világegyeteme.« Megrendítő tény, hogy az ember nyelve, amíg nem szenteli meg a Szent Szellem és nincs Krisztus rendelkezésére bocsátva, a gonoszságnak világméretű »tartálya«, vagyis olyan edény, amely egy egész világegyetem beszennyeződésére elegendő tisztátalanságot tartalmazhat. Nem csoda, ha a Jelenések 20, 11-ben ezt olvassuk: »És láttam egy nagy fehér királyi széket és a rajta ülőt, Akinek a tekintete elől eltűnt a föld és az ég, és helyük nem találtatott.« Az Úr nem kezdhet semmit ezzel az emberi gonoszsággal beszennyezett világegyetemmel. Újat kell teremtenie: »De új egeket és új földet várunk az Ő ígérete szerint, melyekben igazság lakozik« (2Pt 3,13). Ezeknek ismeretében megrendít bennünket az a tudat, hogy mennyire kell vigyáznunk, valahányszor beszédre nyitjuk a szánkat. Egyetlen szó sem hangzik el nyomtalanul, vagy épít vagy rombol. Minden szó az anyagi világ végezetéig megmarad, vagyis a »nagy fehér királyi szék« megjelenéséig, amikor majd számot ad a hitetlenül élt ember minden hivalkodó, átkozódó, istenkáromló és erkölcstelen szóért. Jól tennénk mi keresztyének, ha egész életünk folyamán versenyt futnánk egymással a kitartó hallgatásban, s minél ritkábban — de akkor is meggondolva - nyitnánk az ajkunkat szóra. - Társadalmi életünk naponta sok beszédre kényszerít. Ki segíthet hát abban, hogy a sok beszéd ellenére mégse vétkezzünk gyakran? Pál ezt tanácsolja a Kolossá 4,6-ban: »A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen, sóval fűszerezett.« Az orvosság tehát megvan: Valami csodálatos szellemi sóra van szükségünk, amellyel esetről esetre »meghinthetjük« nyelvünket, hogy beszédünk kellemes, ízletes és épületes legyen. Most már csak azt kell tisztáznunk, hol van az az »ABC-bolt«, ahol bőségesen kapható ez a csodatevő só. A Márk 9,50-ben az Úr Jézus azzal a parancsoló mondattal lep meg bennünket, hogy: «Legyen bennetek só!« A Máté 5,13-ban pedig azzal a kijelentő mondatával ejt ámulatba az Úr, amellyel a hivő keresztyéneket »a föld sójának« nevezi: »Hümejsz észté to halasz tész gész« - azaz »Ti vagytok a föld sója.« Tisztáznunk kell a szellemi só fogalmát, ha az Úr sóvá tett bennünket, és reánk ruházta a só feladatát a földön. »Kálón to halasz« = »Jó a só . . .« Jó a só - mondja az Úr, s ez a mi anyagi világunkban is nagy igazság. Só nélkül nem képzelhető el élet a földön. A só mindennapi eledele virágnak, madárnak és gyermeknek egyaránt. Só az alapja az élelmiszer-konzerváló és fotóiparnak, valamint a vegyipar sokféle ágazatának. A tengerek, óceánok vize 3,5 % sót tartalmaz, míg földünk kérgének 2,6 %-át sófélék alkotják. Ahol nincsen só, ott romlás-bomlás és pusztító mérgek (ptomain és mások) veszik át az uralmat. Az Úr kijelentései alapján, szellemi értelemben, ilyen csodálatos »mentő-konzerváló« 24