Vetés és Aratás, 1984 (17. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 1. szám

szolgálatot végez itt a földön Krisztus Gyü­lekezete is, mint hatalmas »Mennyei Sólera­kat«, az emberiség szellemi romlásának megakadályozása érdekében. Magasztos do­log tehát evangéliumi keresztyénnek lenni, a Nagy Mennyei Vegyésznek a kezében esz­közként szolgálni! Szóljunk néhány szót ennek az isteni aján­déknak - a konyhasónak - létrejöttéről is, hogy megérthessük a még nagyobb isteni ajándéknak, a »szellemi só« keletkezésének a titkát. Kisdiák korunkban kémiában tanultuk, hogy a konyhasó két elem egyesüléséből jön létre: a nátriumból (Na) és a klórból (Cl). A nátrium csodálatos tulajdonságokkal rendelkező nemesfém: ezüstfehéren ragyo­gó, rendkívül lágy (késsel faragható); ha oxigénnel egyesül, vagyis meggyullad, va­kító fénnyel árasztja el környezetét. Oly »szenvedélyesen« szeret világítani, hogy tartalékolni csak folyadékban lehet (olaj­ban), mert mihelyt száraz levegőre kerül, azonnal lángra lobban, mint ikertestvére: a magnézium. A klór viszont földünk egyik legveszedel­mesebb eleme, gyilkos gáz. Elég belőle egy szippantás, hogy az ember holtan terüljön el a földön. Ezért az első világháborúban harcigázként használták. íme, a rendkívül becses és ízletes só »kik­nek« köszönheti világraj öttét: egy gyönyö­rűen ragyogó és világító nemesfémnek, és egy pokolian mérgező, gyilkos gáznak! Vajon a szellemi só is ilyen »csodálatosan furcsa« egyesülésnek az eredménye? Ne­mes »Fény-lénynek« és sötét gyilkosnak a találkozásából, egyesüléséből származik az igazi keresztyén ember is: Krisztus szeme­­fénye, megváltottja és munkatársa? - Igen! és ezerszer is igen! — Krisztus a mennyei, a legnemesebb, a legszentebb és legragyo­góbb lény, az igazi világosság örök forrása, — én pedig, a parányi földi ember, vagyok a »méregzsák«, nyelvem pedig a gonoszság »kozmosza = világegyeteme«, míg nem ta­lálkozom Krisztus megváltó vérével, s a nyelvet-szellemet megtisztító Szent Szel­lemmel. E két lény találkozásából - Megvál­tó + bűnös — születik meg a szellemi só, ahogy megtörtént ez a damaszkuszi úton a »fenyegetéstől és öldökléstől lihegő« Saullal, a főpap udvarában »átkozódó-eskü­­döző« Péterrel, a bűnös Magdalai Máriával és számtalan más megtérő bűnössel. Ahol ilyen mennyei eredetű »só-lények« jelennek meg a Földön, ott van: kellemes, sóval fű­szerezett beszéd, van békesség, van vüágos­­ság, van kölcsönös tiszteletadás, van áldo­zathozó szeretet és szolgálat, van alázatos­ság, mert »élnek többé nem ők, hanem él bennük Krisztus«, mondja Pál apostol ön­magáról is. * A só elvesztheti kellemes ízét, és élvezhetet­lenné válhat, sőt megsemmisülhet telje­sen. A konyhasó, erősen higroszkópikus tulajdonságú, minélfogva rohamosan ma­gába szívja a környező levegő nedvességét s a benne levő kellemes vagy kellemetlen sza­gokat, mint pl. a benzin gőzét-szagát, vagy más anyagok visszataszító szagát. Az ilyen só élvezhetetlenné válik és kidobásra kerül. A legjobb keresztyénnel is megtörténhet a »jóíznek« elvesztése, ha nem óvatos, és ma­gába szívja környezetének romlott szellemi »produktumait«. Ilyenek lehetnek pl.: — Téves modern tanítások, amelyek az üd­vösség szempontjából fölöslegesnek tart­ják Krisztus kereszthalálát. — Ártatlannak vélt, de nagyon káros szo­kások. — A hitéletbeli problémák iránti teljes kö­zömbösség. Vagyis, nagyon veszélyes a »szellemi só« számára a manapság oly divatossá vált »szekularizáció« (= elvüágiasodás) folya­mata, amely »mosolygó méregként« észre­vétlenül, lassan, de biztosan öli meg a hit egykori emberét is. A só életében ismeretes olyan mozzanat is, amikor pillanatok alatt megszűnik létezni. Ha valamely erős vegyi hatás következté­ben a nátrium és a klór szétválnak egy­mástól, a só megszűnik létezni: a nátrium újra önálló nátriummá, a klór önálló klórrá válik. A hitéletben is lehetséges ilyen tragikus eset, ha a hivő ember szakít Krisztussal. Ettől a bűntől óvjon meg az Úr minden hivő embert! Virágh Ádám 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom