Vetés és Aratás, 1984 (17. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 1. szám

A legyőzött halál íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni, de mindnyá­jan elfogunk változni. Egyszerre egy szem­­pillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pe­dig elváltozunk. Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e ha­landónak halhatatlanságba. Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltö­zik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltö­zik, akkor teljesül be, ami meg van írva: »Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?« A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála az Istennek, aki diadalt ad nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! (lKorintus 15,51-57) »A halál fullánkja a bűn.« Mert ezt a mérges fullánkot engedte magához közel az ember, azért esik áldozatul az elmúlásnak. Elszakadt Istentől, az Élettől. Ha az Ővele való egységünk nem lenne megzavarva a feltámaszt minket is. Nem gyerme­keinkben, utódainkban élünk tovább, mint sokan gondolják, hanem személyiségünk megmarad, és új testet is teremt nekünk Isten, amely Krisztus feltámadott testéhez lesz hasonló. A húsvéti csoda: mindnyá­junk számára úttörés, útnyitás; a feltámadt Krisztus a feltámadás első zsengéje, hogy nyomában jöjjenek mindazok, akik hit ál­tal hozzá kapcsolódtak. - »Hogyha meghal­tunk Krisztussal, hisszük, hogy élni is fo­gunk vele« (Róma 6,8). Semmi a világon nem tartozik annyira ránk és nem olyan fontos reánk nézve, mint Jézus Krisztus halála és feltámadása. Bol­dog, aki nemcsak hallgatója, szemlélője, hanem részese a feltámadás csodájának, már itt a földön - és majd az örökkévaló­ságban! Kérüx bűn által, és ha az Ő friss erői állandóan éltetnének, ki mondhatja meg, milyen dia­dalmasok lehetnénk a halál hatalmai felett! »A bűn ereje pedig a törvény.« Addig állunk szemben Istennel javíthatatlan láza­dókként, amíg »törvény alatt« élünk és Istent csak mint parancsolót és követelőt ismerjük. Akárhogy igyekezünk is eleget tenni neki, újra csak ellentétbe kerülünk Ővele. Csak akkor veszti el erejét a bűn, amikor a »törvény« mögül előragyog a ke­gyelem, és megismerjük Istenben az erőt adó, készséges segítőt is. Ezt a diadalt kaptuk a mi Urunk Jézus Krisztus által. Nincs többé rettegő tehetet­lenség a »törvény« miatt, hanem van bízó hit a megbocsátó és éltető Atyában. És így megszabadulva a bűn hatalma alól, megin­dul bennünk a gyógyulás a halál mételyé­től, ami átjárja valónkat. És van remény­ségünk a feltámadásra és romolhatatlan­­ságra. Ami most még gyenge kezdet, egy­kor tökéletes végre jut majd! Dr. Victor János VISSZAJÖN! Hóból az erdő, ködből a felhő, hó esik, tél szele fújja . . . Valaki eljött, Valaki elment, Valaki visszajön újra! Száll csuda híre szívből a szívbe, kétezer év a tanúja: Valaki eljött, Valaki elment, Valaki visszajön újra! Angyalok ajkán, emberek hangján csendül a csillagos ének, kétezer éve mennek Elébe boldogan, kik Neki élnek. Ott a helyed e drága menetben, életed KRISZTUSA vár rád. Hagyd el a gondot, légy Vele boldog, zengje a szíved a hálát! F.L. 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom