Vetés és Aratás, 1984 (17. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 1. szám

»ÉN VAGYOK AZ ALFA ÉS AZ ÓMEGA«

Jelenések 1,8

»En vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég, ezt mondja az Úr, aki van, aki volt és aki eljövendő.«

Az ember élete e földön a bölcsőtől a koporsóig tart. Amit eddig feljegyzett a történelem, Methusélah - közismert nevén Matuzsálem - élt a leghosszabb ideig, 969 évig. Igeversünk fényében azonban Jézus Krisztusnak, a világmindenség Urának a kezdetet és a véget magába foglaló életéhez viszonyítva ez csak »rövid szempillantás«. Isten naptárában »ezer esztendő annyi, mint egy őrjárási idő«, tehát három órahossz. Ezzel az időmértékkel mérve csakugyan rövid ideig élt Matuzsálem.

A képet a görög ábécéből vette János, a Patmosz szigetére száműzött apostol, amelyben az Alfa az első betű, az Omega pedig az utolsó. A görög nyelv roppant gazdag volt, és ezzel a két betűvel, meg a közéjük eső betűkkel fejezte ki gazdagságát. Bár az istenséget időben nem lehet meghatározni, de János apostol a fenti képpel próbálja megközelíteni az Úr Jézus küldetésének és hatalmának nagyságát, ha csak valamennyire is.

Jól kezdeni csak az Úr Jézussal lehet

az életet, mint ahogy az ábécét csak az alfával. Egy diák tanulószobájának falán ki volt függesztve az » órarend«, és fölébe e sorokat írta: »Istennel kezdem el!« - Egy tanteremben a katedra fölött ez az írás olvasható: »En tó onomáti tu Theu« (Isten nevében). A János 1,1-3- ban olvassuk: »Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett.« »Ez az Ige testté lett, és közöttünk sátorozott« (14). Testet öltése új időszámítást hozott e világba. Még időszámításunkban is igaz lett, hogy: »Én vagyok az alfa«. Jó éreznünk az Ige állandóságát: »Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen nem.«

Az élet áldott folytatása csak az Úr Jézussal lehetséges. A parttól elindulhat egy hajó a nagy tengerre, de sorsa a kapitánya kezében van. Ha ismeri a tengert szélességi s hosszúsági fokaiban, ha jó az iránytűje, ha éber és ha hivatása magaslatán áll, az őrhajó szerepét is betöltheti, melynek rendeltetése vigyázni, cirkálni, őrködni, útbaigazítani és az életveszélyben levőket menteni, fedélzetére venni. Az ilyen hajó kapitány nélkül csak hajóroncs lehet, melynek útja nem a túlsó part, hanem a tengerfenék. Helyezd életed jó kezdését Jézus Krisztus kezébe, s 0 átvezet az élet tengerén, sőt másoknak is irányt mutató lehet az életed.

A »választott nép« is szétzúzta magát a »Szegeletkövön«, és hajó roncs lett belőle, elsüllyedt a történelem viharában, csupán árboca emelkedik a víz tükre fölé, fenyegetően mutatva az ellenszegülők sorsát. Kérlek, ne szabd életedet ilyen rossz mintához. Ha jól kezdesz, azután már csak arra kell ügyelned, hogy le ne térj az útról, el ne téveszd az irányt, mert minden lépéssel csak távolodsz a céltól. A bűnnek minél több szálával vagy megkötözve, annál nehezebb a szabadulás. Egy leány azt mondta, hogy először férjhez megy, s azután lesz hivő. Kicsapongó, iszákos ember lett a férje. Ekkor azt mondta: »Milyen könnyen dönthettem volna hivő szüleim házánál, és most már ütlegelést is szenvedek, mert Krisztus mellett döntöttem. Rossz sorrendet állítottam fel.«

Előre kell néznünk Krisztusra, mint eszményképünkre. A nyomok utat mutatnak. »Én út vagyok, tekints reám, hogyan kell járnod igazán«, mondja Krisztus az énekíró szavai szerint. Luther írta Beskendorf Péternek: »A jó borbély esze s szeme a borotván legyen, és ne tekintgessen másfelé.« Igaz ez a krisztusi megállapítás: »Nem e világból vagyunk«, de küldetésünk van a világban.

12