Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 4. szám
Feltámadunk! »Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lett azoknak, akik elaludtak. Mindenki a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus, azután akik a Krisztuséi az Ő eljövetelekor. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál« — »ímemindent újjá teszek!« (lKor 15,20.23.26; Jel 21,5). A természetes emberi észnek hihetetlenül hangzik a feltámadás. Ha azonban valami hihetetlent tapasztal az ember, akkor nem úgy van-e, hogy az menten természetessé válik? így történt ez Péter apostol közel két évezredes szavával: »az elemek égve felbomlanak« — 2Pt 3,10. Az atombontás ismeretében még az is természetessé lett, hogy egy láncreakción át úgy pusztulhat el a föld, amint a folytatás mondja: »ég és föld és a rajta lévő dolgok is megégnek«. Pár évtizede ez még eszelősségnek látszott, — ma bebizonyult, hogy megdöbbentő valóság. Negatív vonalon eljutott az ember a végső bontásig, pusztításig, bárha hasznosíthatja is a bomlásból származó energiát. Azonban: bont vele, újra és újra csak bont. így van ez »kicsiben« is, amikor növény »bontásával« állatot, állatéval embert táplál. Igazi pozitívumra képtelen. Az élet megszokott csodája »természetes« a primitív embernek is, - de életet nem tud teremteni. Örök vágyálma ez csupán. Testi életet sem, — nemhogy a lelkit-szellemit. Ő, a lelki életet hinni sem akarja, hiszen a hitet a »matériára« korlátozta, - de még abban is »szemellenzősen«. Péter szavát sem akarta »hinni«, amíg el nem jött az ideje, hogy »tudnia« is kell. Pedig ma már az emberi tudomány is bizonyítani kezdi, hogy van lelke az embernek. Dr. Rhine és dr. Soole angolszász professzorok kísérletei olyan visszhangot keltettek, hogy azok »gondolatátviteli« fő-részével két magyar »Universum« füzet is foglalkozik, és pedig eléggé pozitívan, - jóllehet Rhine és Soole, és nyomukon sokan mások épp azt igazolták, hogy az embernek anyag és tér fölötti képessége, sőt — időfölötti képessége (praecognitio) is van. Lelke van! De térjünk vissza oda, hogy negatív irányban már hisz és tud az ember. Negatív irányban — a bűnbeesett ember. A valóság azonban pozitív irányban is ugyanúgy megvan. Amit Péter a negatívról mondott (2Pt 3,10) és bebizonyult, ugyanúgy fog bebizonyulni a pozitív is: nemcsak élet-teremtés van, de újjáteremtés is. Szellemileg: most, a megtérő bűnös újjonanszületésének tapasztalatai csodájában; testileg: a feltámadásban, aminek az első zsengéje Krisztus volt. Mindössze »gyorsított film« lesz ez, nem lassú felépülése egy testnek egy egyesült sejtből, hanem az előttünk rejtett »spermá«-ból (lKor 15,38) pillanatnyira-gyorsított a feltámadásban. Csodálatos »láncreakció« lesz ez — pozitívan. És ez az új test nem a mostani, bűn miatt visszájára fordult »antianyag«-ból (mert ez az anti!) épül fel az új teremtésben, hanem pozitívből, mint bűntelen, haláltól ment, megdicsőült test. Persze csak azoké, akik Krisztus golgotái megváltása által lélekben és szellemben »új teremtéssé« lettek, az ideigvaló életben, és ebben (Krisztusban) maradtak meg. Aki nem»fogantatott«, az születni sem fog az örökéletre. Azonban: a többinek is »lehetetlen lesz fel nem támadni« a nagy ítéletre, a kárhozatra. De az ennek a visszája lesz, — a nagy »pozitívum« ellenpólusa. 70
