Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 4. szám
Ugyanolyan világos és természetes lesz a Biblia szava az élet és feltámadás pozitívumában, mint lett Péter apostol levelének nagy atombomlási negatívumában. Nem csak a föld felbomlásának negatívuma, de az »új föld« pozitívuma (Jel 21—22), rajta a testben-lélekbenszellemben megváltott emberrel, az ígéret szerint: »íme, mindent újjá teremtek!« Akkor beteljesül az Ige: »Elnyeletett a halál diadalra . . . Hála az Istennek, aki a diadalt adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által« (lKor 15,54b.57). »Nékünk«. Van róla bizonyosságod, hogy »néked« is? Ugyanolyan bizonyosságod, mint a látónak arról, hogy lát, akármit mondanak is a »vakok országában« mások? Ne nyugodj meg addig, amíg (első helyre téve ezt a mindenekfelett első dolgot) el nem nyered! * 3268 bibliai kijelentés beteljesedett. A Bibliában levő 6408 prófétai kijelentés közül időközben 3268 beteljesedett — állapította meg dr. Werner Gitt professzor (Braunschweig) 1983 március elején tartott előadásában. Isten a szabadítom 18. zsoltár 1-20. A karnagynak; Dávidtól, az Úr szolgájától. Akkor dalolta ezt a dalt az Úrnak, amikor az minden ellensége és az Alvilág hatalmából kimentette. így szólt: Szeretlek, Uram, én erőm. Az Úr az én sziklám és váram, az Isten az én szabadítom, hegycsúcs, amelyen menhelyet találtam. Üdvömnek szarva, védőpajzsom, erődöm, áldás magasztaljon. Az Úrhoz kiáltottam, és ellenségemtől megszabadultam. Halál hullámai körém tódultak, Beliál árja átcsapott fölöttem, az alvilág béklyói körülfontak, a halál kelepcéjébe kerültem. Szorongásomban hívtam az Urat, kértem az Istentől oltalmamat. És templomába szavam eljutott, kiáltozásom füléig hatott. Az alvilág megingott, rengett, a hegyek alja megrendült a mélyben, megrendült tajtékzó dühében. Füst tört elő az orrlyukából, emésztő tűz csapott ki torkán, izzó parazsat hányt magából. Az eget szétnyitotta és lejött, viharfelhőn pihent a lába, kerubra ült és úgy repült, száguldott szárnyait kitárva. Sötétség borította, beburkolta a fergeteg, fénye elől a fellegek futottak, és jégeső és villogó tüzek. Dörögve szólt az Úr szava, felzengett a Felséges szózata. Nyilat kovácsolt és a földre szórta, lángcsóváit ontotta záporozva. Forrásait a tenger kitakarta és feltárult a világ ősalapja, Uram, mennydörgésed szavától, orrod fuvallatától. A magasból lenyúlt és megfogott, a vizek mélységéből kihozott. Hatalmas ellenségemtől megmentett, ellenféltől, amely erősebb nálam. Vezéremül szegődött a halálban, az Úr pásztorbotom lett. A Kietlenségből kivezetett, megszabadított, mivel szeretett. Farkasfalvy Dénes fordítása 71
