Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 4. szám
kettőt egy éles határvonal választja el. Isten gyermeke az igazság ösvényén halad és Krisztus, a világ világosságának a követe. Az Isten temploma nem tűr bálványokat, olvassuk tovább. Ilyen bálvány lehet az önigazság, az önhittség és az öntetszelgés. Csak miután ezen bálványokat ledöntöttük és helyüket az önmegtagadás, az önbírálat és az önzetlenség foglalja el, lehet a szívünk az élő Isten temploma. »Menjetek ki közülük, váljatok külön tőlük, tisztátalant ne érintsetek« - int bennünket Isten Igéje. Ez elsősorban az akkori gyülekezeteknek szólt, és az őket környékező pogány világ némely förtelmességére vonatkozik. Ma más világban élünk, de az akkori intelem ennek ellenére korántsem avult el. Az ördög manapság más módszerekkel él, de a célkitűzése ugyanaz: a közerkölcs megmételyezése és aljas ösztönök felcsigázása. Napjainkban használt eszközei többek között a következők: a divat kilengései, a művészet elfajulása, a modern irodalomnak némely gátlás nélküli terméke, és a tudománynak istenellenes tendenciája. A Sátánnak eme üzelmei ellen sikeresen védekezni csak egyféleképpen lehet: elfordulni tőle és szakítani vele. Erre szólít fel az Ige: »Váljatok külön tőlük és tisztátalant ne érintsetek!« Alapigénk utolsó verse egybefoglalja a tárgyalt igazságokat és ezzel az intéssel zárul le: »Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé a mi megszentelődésünket!« - Magunkat a múlt szennyétől megtisztítani nem vagyunk képesek. Erre csak egy mód van: »Jézusnak, az Ő Fiának vére megtisztít bennünket minden bűntől« (ÍJán 1,7). A fenti intelem tehát a jelenre vonatkozik és egy mindennapi feladatot ró ránk. A lakásunk rendbentartására és tisztaságára naponta gondot fordítunk. Ehhez hasonlóan legyen mindennapi gondunk a szívünk tiszta állapota. Ahhoz, hogy szívünk Isten temploma lehessen, kell hogy távol tartsuk tőle mind-Névtelenek Isten a Szentírásban többek nevét - akiknek az élete különösen értékes volt - elrejtette. Az irgalmas szamaritánus nevét senki sem tudja. Ismeretlen a vámszedő is, aki bűnbánóan, de megigazultan állt a büszke farizeus mellett a templomban. Nem tudjuk a nevét a szegény özvegynek sem, aki egész vagyonát a perselybe tette. Ismeretlen az a tizedik bélpoklos is, aki egyedül tért vissza az Úrhoz megköszönni a csodálatos gyógyulást. Pilátus nevét mindenki ismeri, aki az ártatlan Jézus fölött gyáván kimondta a halálos ítéletet, de felesége nevét, aki »az igaz emberért« közbenjárt, senki sem ismeri. Nem ismerjük a nevét annak a római századosnak sem, akiről Jézus állapította meg: »Senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izráelben« (Mt 8,10). Ugyanígy az a kánaáni pogány asszony sem ismeretes, aki oly nagy hittel, állhatatosan könyörgött leánya gyógyulásáért, hogy az Urat kérése meghallgatására kényszerítette (Mt 15,28). Kandakénak, a négerek királynőjének személyes komornyikját sem ismerjük, aki miatt Isten Szelleme Fiiepet az elhagyatott gázai útra küldte, mert szívében olthatatlan szomjúság támadt az ismeretlen Jézus iránt. azt, ami Isten jelenlétét sérti. Irtózzunk ezért a bűn szennyétől és szorgalmazzuk őszintén gondolataink, érzésünk, beszédünk és cselekvésünk tisztaságát olyképpen, hogy a szívünk ne legyen a bűnözés tivornyahelye, hanem az élő Isten temploma. Lant Emil 69
