Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 2. szám

nevezték. Lényük, viselkedésük azonban különbözött a Jézust követő tanítványoké­tól. Pál valószínűleg erőtlenséget és az öröm hiányát tapasztalta náluk, ezért e meglepő kérdéssel fordult hozzájuk: »Kaptatok-e Szent Szellemet, amikor hí­vőkké lettetek? (Csel 19,2). Ekkor kide­rült, hogy ők még csak nem is hallottak a Szent Szellemről, mert csupán Keresztelő János tanítványai voltak, vagyis Jézus ál­dozatáról és az abból fakadó áldásokról nem tudtak. Ók tehát még az ószövetségi isteni rend alatt álló jámbor zsidók vol­tak. Világos, hogy Pálnak ez a kérdése nem vonatkozik az újszövetségi rend alap­ján álló hívőre, mert az ilyen a Cselekede­tek 2,38 szerint a Szent Szellemet megté­résekor nyeri el, nem pedig »miután hívő­vé lett«. Pál az efézusiaknak tehát először Jézust hirdeti. Amikor azután elfogadják a Jézusban felkínált üdvösséget és a Jézus nevére megkeresztelkednek, Pál kézráté­­tele által a Szent Szellem reájuk szállott és betöltötte őket, úgyhogy a betöltést a pünkösd napjához hasonló külső jelek is kísérték. Megszívlelendő, hogy Pál később ugyan­ezen gyülekezetnek írja levelében: »Telje­sedjetek be Szent Szellemmel« (Ef 5,18). Tehát az egyszeri betöltés itt sem bizo­nyult maradandónak, pótlása szükségessé vált. Sőt a gyülekezet annyira elveszítette a Szent Szellem teljességét, hogy Pál inti őket: »Serkenj föl, aki aluszol és támadj fel a halálból« (Ef 5,14). Ebbe, az álom­hoz hasonló állapotba süllyed tehát az, aki a Szent Szellemmel való betöltést ál­landóan pótolni elmulasztja. Az Ige az ilyeneket a halottak közé sorolja! Az ilyen ember újra látóvá lehet, ha az álom­ból felébred, ha a Szent Szellem könyörü­­lete tespedéséből felrázza. Az ilyennek »újra felragyog a Krisztus« (Ef 5,14). Ezt a feleszmélést, a szellemi lanyhaságból, közönyösségből és tunyaságból való megújulást nevezik ébredésnek! Az ébre­dés tehát nem olyan esemény vagy folya­mat, amely a hívők, a megtértek kívánsá­gára a megtéretlenek közt keletkezik. Az ébredés a megtért, a hivő ember szellemi életének fontos szükségessége. A benne megújuló isteni élet - a Szent Szellem újólagos betöltése folytán nyert új erő és bizonyságtevő készség következtében - nem fog az ó személyére korlátozódni, hanem tovább fog terjedni. Általában előbb az ő közösségéhez tartozó többi megtértre hat, akik hozzá hasonlóan kere­sik majd a Szent Szellemmel való újólagos betöltést, és csak azután a kívülállókra. Összefoglalva tehát: a Szent Szellem, aki a megtéréskor a bűnös szívébe költözik, hajlandó őt vezetni és segíteni az élet leg­apróbb dolgaiban is, csak engedje ezt meg az ember, csak álljon oda Isten elé, csak »szánja oda magát, mint élő, szent és Istennek tetsző áldozatot« (Róma 12,1). Csak legyen hajlandó akaratát, énjét megfeszíttetni, »hogy éljen többé nem ő, hanem Krisztus őbenne« (Gál 2,20). Csak legyen hajlandó »mindent kárnak ítélni« (Fii 3,8), akármi legyen is az, jelenben vagy jövőben, mert a Szent Szellem ereje és teljessége csak annak adatik, aki Isten­nek mindenben engedelmeskedik: »Akit Isten adott azoknak, akik néki engednek« (Csel 5,32). Az ilyen ember szíve megtelik »békességgel, mely minden emberi értelmet felülhalad« (Fii 4,7); »énekel és dicséretet mond az Úrnak (Ef 5,19). A benne levő boldogság kibuggyan és élő bizonyságté­tellé válik, mely mást is megáld és befo­lyásol. Az ilyen ember élete gyümölcster­mő lesz és megfelel annak a rendeltetés­nek, melyre Isten teremtette. A Trans World Radio magyar adásainak műsorrendje: 10,40-kor naponta a 31 m rövidhullámon 18,00-kor naponta a 31 m rövidhullámon IFJÚSÁGI PROGRAM a 31 méteren 19.10 - 19,25 vasárnaptól szerdáig 19.10 - 19,40 csütörtöktől szombatig ANTENNA című tájékoztató megrendelhető: Evang.-Rundfunk, Pf. 1444 D-6330 Wetzlar 57

Next

/
Oldalképek
Tartalom