Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 2. szám
Szellem ajándékát, vagyis új, örök életet nyer, hanem erőt is, amely az új élet folytatására képessé teszi. Azt, aki magát teljesen kiszolgáltatja Istennek, a Szent Szellem teljesen betölti; ezt nevezik a Szent Szellem teljességének. Jézus mennybemenetele előtt utasította a tanítványokat, hogy Jeruzsálemben várják be az Atya ígéretének beteljesedését: »Ti Szent Szellemmel fogtok megkeresztelteim« (Csel 1,5), és további kérdezésükre közölte: »Vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljön reátok, és lesztek nékem tanúim« (Csel 1,8). A Szent Szellemmel való beteljesedésnek két következménye lesz: »Vesztek erőt« és »lesztek tanúim«. A Szent Szellem teljessége tehát azt jelenti, hogy az ember erőt nyer, hogy Jézust az emberek előtt megdicsőíthesse, így történt ez pünkösd napján. Milyen félénkszívű volt Péter, hogy egy cselédleány szavára még káromlással is megtagadta az Urat. Milyen erős most, milyen rendíthetetlen bátorsággal beszél Krisztusról a sokezer főnyi hallgatósághoz, amelyben a Jézust halálra ítélő papok és írástudók egynémelyikét is felismeri. Az ígéret betű szerint beteljesedett: erőt nyert és Jézusról tanúbizonyságot tett! Azonban nemcsak Péter és apostoltársai nyerték el ezt az erőt és bizonyságtevő képességet. Ott volt István, akiről Isten Igéje feljegyzi, hogy Szent Szellemmel teljes férfiú volt (Csel 6,5). Ez az »István pedig teljes volt-hittel és erővel« (6,8). Urának feltűnő bizonyságtevője volt, és amikor a hitetlenek szembeszálltak a bizonyságtételével, »nem állhatták ellene a bölcsességnek és a Szellemnek, amely által szólt« (6,10). Ez képesítette arra, hogy megalkuvás nélkül álljon helyt a papok tanácsa előtt, és ez az erő tartotta meg állhatatosságban a halál láttára is. így volt ez azóta mindazoknál, akik a Szent Szellem teljességét elnyerték. Erőt nyertek, hogy e gonosz világ közepette hűek maradjanak mindhalálig, még a vértanúság halálában is Ahhoz, akit Megváltójuknak elfogadtak. A Szent Szellemmel való betöltés azonban sem az apostolokat, sem senkit azóta nem tett akár ítélőképesség vagy bölcsesség, akár a bűn felett való uralom tekintetében tökéletessé, hibátlanná. Erre az apostolok életének a Bibliában feljegyzett adatai éppen elegendő példával szolgálnak. Az írás arra is rámutat, hogy a Szent Szellemmel való beteljesedés nem jelent állandósult állapotot. így Péter és János a sántán való csodatétele után a papok által elfogattattak és börtönbe vettettek. Másnap a kihallgatáson Péter »Szent Szellemmel megtelve« beszél (Csel 4,8). Végül, miután megfenyegették őket, elbocsáttattak. Hazatérve elbeszélték övéiknek a történteket, a fenyegetéssel párosuló bizonyságtételi tilalmat. Mindazáltal tudják, hogy nekik Krisztust hirdetniök kell, noha erre gyengék és erőtlenek. Letérdelnek tehát és imádkoznak, és »minekutána könyörögtek. . . beteltek mindnyájan Szent Szellemmel és az Isten beszédét bátorsággal szólták« (Csel 4,31). Az apostolok tehát, akik pünkösd napján a Szent Szellem teljességének bizonnyal legnagyobb fokát nyerték el, most rövid idővel utána újra betöltettek Szent Szellemmel. A Szent Szellem erejét ugyanis nem lehet tárolni! Amikor Izráel népe a pusztában vándorolt, Isten mannával táplálta. Minden reggel újra kellett a napi szükségletet fedezni. Raktárra gyűjteni, halmozni nem lehetett, mert ami megmaradt, az másnapra megférgesedett és megbűzhödött, vagyis hasznavehetetlenné vált (2Móz 16,20). így van ez a szellemi mannával, a Szent Szellem teljességével is. Minden napon, alkalmanként kell Istentől kérni, reggelenként az erőt gyűjteni, és Isten az őszintének annyit fog adni, amennyire a reá várakozó feladatok elvégzésére elegendőnek bizonyul. Hogy a Szent Szellem teljessége sem a hívőnek, sem a gyülekezetnek nem állandó birtoka, azt az efézusi gyülekezet életében láthatjuk. Amikor Pál először járt Efézusban, néhány olyan személlyel találkozott, akik magukat »tanítványoknak« 56
