Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 1. szám
Túrmezei Erzsébet: velük, mint Jézus a tizenkettővel; még ha ígérik is ezek résztvevésüket a pohár ügyében. Szomorú megtanulni belőle az emberi hűség és hálaérzet kicsinységét. Vajon jobbak vagyunk-e Péternél és társainál? 5. A háromszori ima kérése nem volt teljesíthető; a pohár kiüríttetett, Jézus a kereszten meghalt. A halál a bűnért való zsold (Rom 6,23); ezért kell a zsoldot mindnyájunknak átvenni. Jézus halála egyedülálló a földön, mert nem a saját, hanem a mások bűneiért fizettetett le. Miért nem teljesítette az Atya a háromszori kérést? Az isteni kijelentés így felel: »Látjuk, hogy Jézus, aki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg« (Zsid 2,9). Rólunk pedig így nyilatkozik: »Krisztus vére, aki örökkévaló Szellem által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek, megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek« (Zsid 9,14). Az Atya terve és szeretete nagyobb volt, mint a keserű pohár elhárítása. Az Atya szerette Jézust és szerette az embert; Jézus a keserű pohár ivása közben is megmaradt a szeretetben. Vajon mi, bűnös emberek, viszonozzuk-e szeretettel az Atya gondoskodását bűneink bocsánatáról és a Jézus keserű poharát, melyet ártatlanul ivott ki érettünk? A gecsemánéi ima rövid volt, de sokra tanít! Azoknak, kik magukat Krisztusról keresztyéneknek vagy keresztényeknek nevezik, ismét és egyformán szól ez ima által is Jézus rövid szava: »Jer, kövess engem.« Dr. Kiss Ferenc orvosprofesszor ################# * Volt, amit Isten sem tudott el- * * mondani, hanem csak tett: # # Krisztus meghalt. Halálát nem * Ф lehet elmondani. Az cselekedet ^ # volt. # ################# »Tegnap, ma és örökre!« Zsid 13,8 Utunkat és fejünket most fehér tél havazza. Emlékszel arra a régi orgonavirágos házra, arra a régi tavaszra, ahonnét elindultunk, ahonnét idáig jöttünk? Változunk, te is, én is és minden körülöttünk. Hatalmak omlanak össze hirtelen dübörögve. De kísér egy ujjongó ének: »Tegnap, ma és örökre!« Öregen? Fiatalon? Nyárban, télben, tavaszban? Borúban? Napsugárban? Velünk a Változatlan! Változatlan hűséggel hordoz, vezet, vigasztal. Irgalmas szeretettel, örökre ugyanazzal tekint ránk, drága véren megváltott bűnösökre, s visz »erőről erőre« tegnap, ma és örökre. Utunkat és fejünket míg fehér tél havazza, mi Őreá tekintünk, a mindig Ugyanazra. Hónál is fehérebbre mossa ruhánkat vére. S megyünk új holnapokba parancsa ütemére: nevére énekelni és lépteit követni, irgalmát osztogatni, szolgálni és szeretni! Menni a változások között a változatlan Jézus Krisztus nyomában, míg örök hajnal virrad éjszakákra, ködökre! $ vallani boldog hittel: »Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és örökre!« (Emberré lettél . . . című kötetből) 6
