Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 1. szám

Isten az élők Istene Olvasd: Márk 12,24-25.27 A szadduceusok, akik itt Jézust felkeresik, vallásos világfiak. A papi arisztokrácia tag­jai; közülük kerültek ki a főpapok, ők alkották a többséget a Nagytanácsban. Ők mondták ki Jézus fölött a halálos ítéletet. Politikailag a végsőkig rugalmasak voltak, minden helyzethez azonnal alkalmazkod­tak, a rómaiaknál befolyásosak voltak; val­lási világuk központjában a szertartás állt, a Törvény betűj e; de az isteni Törvény szelle­méig nem tudtak lehatolni. Jólétük és ha­talmuk fontosabb volt számukra, mint Isten valóságos akaratának felismerése és megvalósítása. Kötekedve, vitatkozva közeledtek Jézus­hoz. Előbb a farizeusok politikailag akar­ták Őt lehetetlenné tenni ezzel a kérdéssel: »Szabad-e a császárnak adót fizetni?« - most pedig ők teológiailag akarták nevetsé­gessé tenni a feltámadás kérdése kapcsán, amit ők tagadtak. Kiagyalnak egy hajánál előrángatott, mondvacsinált történetet egy asszonyról, aki egymásután hét fivérnek volt a felesége (a mózesi törvényben előírt sógorházasság értelmében - 5Móz 25,5), és végül gyermektelenül halt meg. Melyiké lesz az asszony a feltámadáskor? Tudunk mi is, ma is Jézushoz így közeledni: szá­ntónkéra, kötekedő, mindent nálánál job­ban tudni akaró indulattal. Jézus ilyenkor nekünk ugyanúgy felel, mint akkor a szadduceusoknak: »Nem ép­pen azért tévedtek-e, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Isten hatalmát?« Most nézzünk szembe mi is a feltámadás kérdésével, hiszen mindnyájunknak »bő­rünkre megy« a dolog: mindnyájunknak vannak elhunyt szeretteink, és mindnyá­junk földi életútja egyszer véget ér. Ne cinikusan, gúnyosan kérdezzünk, hanem úgy, mint akik valóban nyitott, tanítványi szívvel az Úr válaszára várnak - s ekkor három üzenet csendül ki Jézus válaszából. 1. Istennél a halottak - élnek! Meddig terjed Isten hatalma? Csak e földi életre nézve jelent valamit, vagy a halálon túl is? A mi lehetőségeink, emberi szerete­tünk, ápolásunk-gondoskodásunk hatal­ma, az orvostudomány csodálatosan fejlő­dő hatalma egy ponton mégis véget ér. De Istennek ott is vannak lehetőségei, ahol nekünk már nincsenek, és a hit ezek­kel a lehetőségekkel számol! Azzal, amit mostani életünkben látunk, nincs kimerít­ve Isten munkája. Látunk egy haldoklót, kihűlt testet a halottas ágyon, a ravatalon, leeresztve a sírba vagy hamvasztás után egy marék hamut - ezzel a mi látóhatá­runk végetér, de Istené nem! Isten egé­szen megfoghatatlan meglepetéseket tar­togat számunkra ezen túl! Isten az élők Istene - a halálon túl van folytatás! Erről szól a gazdag és Lázár története, ezt bizo­nyítja a naini ifjú, Jairus leánya, Lázár feltámasztása, Jézus húsvéti feltámadása. Isten hatalma nagyobb a halál hatalmá­nál! Mi halottaknak mondjuk az elhunyta­kat, Istennél azonban élnek, csak más módon - ahogyan Ábrahám, Izsák, Jákob élnek - az Úrban, az Úrnál. »Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg.« 2. Találkozunk az Úrban elpihent, előt­tünk ment szeretteinkkel - de másfajta kapcsolatban. »Találkozunk-e?« - ez a gyászolók legfőbb kérdése, ha szerették egymást. »Mert az emberek, amikor már feltámadtak a halálból, nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok, mint az angyalok a mennyben.« Isten hatalmá­nak végtelen lehetőségeihez tartozik, hogy a feltámadás után egészen új, a föl­divel összehasonlíthatatlan létformát te­remtsen az ember számára. A feltámadás nem helyezi az embert egyszerűen vissza a földi viszonyok közé. Nem semmisülnek meg a szerető szívek újratalálkozásának 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom