Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 2. szám
voltát most már sokkal inkább a Szellem jellemezte (vő. 2Kor 3,17-tel is), a »men . . . de« tehát egyrészt a »test« és a »Szellem« közötti ellentétre utal, másrészt pedig a »megöletett« és »megeleveníttetett« közöttire. 3) »Amelyben elmenvén, a tömlőében levő szellemeknek (telkeknek) is prédikált, amelyek engedetlenek voltak egykor, amikor egyszer várt Isten béketűrése a Nőé napjaiban.« Kérdés: A szellemek (lelkek) egykor - Nóé napjaiban - mint szellemek voltak engedetlenek? Nem, mint emberek voltak engedetlenek, ahogyan lMózes 6,3kk.; Lukács 17, 26-27 és 2Péter 2,5 ezt bizonyítják. Tehát nem a szellemek, hanem az emberek voltak engedetlenek. Ezeknek az embereknek a szellemei vannak most, a jelenlegi időben, börtönben. S most egy kis nyelvtant: »elmenvén«: poreutheis = aorist, a »poreuomai« igéből; »prédikált«: ekeeryxen = aorist, a »keerysso« igéből; »engedetlenek voltak«: apeitheesasin = aorist, az »apeitheo« igéből. Az »aorist« igealak itt egy, a múltban végbement, lezárt dolgot jelöl. Ez annyit jelent: Krisztus a múltban, egy bizonyos időpontban, Szellemben elment az engedetlen emberekhez, mégpedig Nóé idejében, (ahogyan ezt az összefüggés világossá teszi), és ebben a bizonyos időpontban azoknak az embereknek prédikált, akik most mint szellemek börtönben (tömlőében) vannak. Ezek nem annakidején voltak mint szellemek tömlöcben, hanem ma vannak börtönben, mivel abban az időben, Nóé napjaiban visszautasították az üzenetet. Krisztus közvetlenül prédikált nekik? Nem, Szellemben prédikált. Ez a Szellem Nóéban munkálkodott, az igazság hirdetőjében (2Pét 2,5). Nem mondja-e az lPéter 1,11, hogy Krisztus Szelleme munkálkodott az Ószövetség prófétáiban? 4) »Mert azért hirdettetek az evangélium a holtaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint testben, de éljenek Isten szerint Szellemben.« a) Itt nem olvasható, hogy a halottaknak hirdették az örömhírt, hanem az áll, hogy holtaknak (egykor) evangéliumot hirdettek (aorist). A múltban nem a halottaknak hirdették a jó hírt - hiszen a halottak nem hallhatják az örömhírt -, hanem a most holtaknak hirdették a múltban, egy bizonyos időpontban, az evangéliumot. Ez a múltban lezárt esemény volt. b) Itt megint a »men . . . de« kifejezéssel találkozunk, tehát ellentéttel. Egyesek (most holtak) megítéltetnek emberek szerint testben (sarki), vagyis aszerint ítéltetnek meg, amik ők mint emberek testben voltak; mások pedig (most holtak) a múltban elfogadták az örömhírt, és aszerint élnek, amit Isten ajándékozott nekik. Szellemben élnek, azaz a Szent Szellem erejében (vö. 2Kor 2,16). 5) A Jézus Krisztus poklokra való átszállásáról szóló elméletet tehát nem lehet alátámasztani. Az Úr Jézus azt mondta a latornak a kereszten: »Ma velem leszel a paradicsomban.« Krisztus halálban volt (Róm 10,7), »a föld alsóbb részeiben« (Ef 4,9), amit az Ószövetség (Septuaginta) hádesznek nevez (Csel 2,47). ó azonban a halottak birodalmának azon a területén volt, amelyet »paradicsomnak« hívnak. Az írás sehol sem szól a »pokolban« vagy a »hádeszben« vagy a »paradicsomban« tartott prédikációról. Másrészt azonban nagyon komolyan beszél a Biblia az élők és holtak fölötti ítéletről (vö. Csel 10,42kk. 17,31; Róm 14,9; 2Tim 4,1). Biztonság Uram, neked semmi sem lehetetlen. Semmi sem szűk, semmi sem tág. Kezedben ott van a világ. Jó helyen vagyok tenyeredben. Dömötör Ilona 40
