Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 2. szám
KÉRDÉS - FELELET Kérdés: Újra meg újra halljuk, vagy különböző könyvekben olvassuk, hogy az Úr a halála után a hádeszben prédikált, és hogy a meg nem tért emberek számára a haláluk után még van egy megtérési lehetőség a hádeszbeli prédikáció által. Azt is tanítják, hogy a hivő embereknek a hádeszben az evangélizálás a feladatuk. Igehelyként az 1 Péter 3,18-20-at idézik. Mi legyen az állásfoglalás ezzel kapcsolatban? Felelet lPéter 3,18-20; 4,6 alapján Ezeknek az igeverseknek a magyarázása a protestantizmusban ahhoz a nézethez vezetett, hogy az Úr Jézus alászállt a pokolba. A római katolikus egyház 1564 óta fölvette a Catechismus Romanus-ba az »alászállott poklokra« kifejezést. Az Apostolicum-ban, az ún. Apostoli Hitvallásban ugyancsak megtaláljuk ezt a kifejezést; a Nicaeno-Constantinopolitanum, az Athanasianum (Niceai Hitvallás és Athanáziusi Hitvallás) - az a három nagy óegyházi hitvallás, amelyeket a protestantizmus magára nézve kötelezőnek elismer. Az 1530-ban készült Ágostai Hitvallás is az lPéter 3-ból vezeti le »alászállott poklokra« kifejezést. Egyszer már egészen nyíltan el kell gondolkodnunk ezeken a nagyon fontos verseken, és ennek megfelelően kellene megvizsgálni a hitvallásokat. Először is világosan le kell szögeznünk, hogy a »pokol« fogalmát ill. kifejezést a szövegben nem találjuk, sem pedig a »hádesz« szót. (Vö. a »gyehenna« szóval a Mt 5,22.29.20; 10,28; 18,9; 23,15.33; Mk 9,43.45.47; Lk 12,5 és Jak 3,6-ban; gyehenna = pokol, s a héber Gé-Hinnom szóból származik.) Mit akarnak ezek az igehelyek nekünk mondani? 1) Krisztus mint igaz szenvedett a nem igazakért, azzal a céllal, hogy bennünket Istenhez vezessen. Ő egyszer szenvedett. Ez nem ismétlődik meg (vö. Zsid 9,26.28). A »vezetni« (prosago) szót a Róma 5,2; Efézus 2,18; 3,12-ben főnévként »menetel« (szabad út) szóval adja vissza. Ennek a nagyszerű szónak a hordereje a hit számára rendkívül értékes. 2) Az lPéter 1,11 szerint Krisztusnak a prófétákban levő Szelleme megjelentette a Krisztusra váró szenvedéseket és az utánuk következő dicsőséget. A 3,18 tesz bizonyságot erről.- megöletett test szerint (Thanatotheis men sarki)- de megeleveníttetett Szellem szerint (zoopoieetheis de pneumati), a »men . . . de« ellentétet fejez ki, ezért fordítható így: »megölettetett ugyan test szerint, de megeleveníttetett Szellem szerint.« Az első az Ő halálát jelenti, mint ember, ő testben jött el; (vö. ÍJn 4,2-3; 2Jn 7; lTim 3,16; Zsid 2,14; 5,7; 2Kor 5,16; Róm 8,3; 1,3; Fii 2,7-8; lPét 4,1 stb.), míg a második az Úr Jézus feltámadási életére utal. Róma 1,4: »Aki megbizonyíttatott hatalmasan Isten Fiának a szentség Szelleme szerint, a halálból való feltámadás által.« Az Úr föláldozta Istennek az életét az örökkévaló Szellem által, de Ő visszavehette ugyanazt az életet. János 10,18: »Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt.« A János 5,21 szerint - az Atyához és a Szellemhez hasonlóan - megeleveníti azt, akit akar (Jn 6,63). Ő, a második Ádám, volt a megelevenítő Szellem (lKor 15,45). Feltámadása után teste »szellemi test« volt, test húsból és csontból, de vér nélkül. Meg lehetett érinteni Őt, sebei láthatóak voltak, de ugyanakkor át tudott menni zárt ajtókon. Ellentétben a kereszt előtti ember voltával, ami a vérrel állt kapcsolatban, ember 39
