Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 2. szám

Mikor már semmi nem marad Mikor már semmi nem marad az ifjúkori lendületből, érettkori fogadkozásból, marad pár jó szó, jó imádság azokért, akik nem szeretnek, azokért, akik nem kívánják, de akikért egy életen át őrt kellett volna állni, hordván terheiket (könnyebb lett volna úgy s akkor a magunk keresztje), szóval pár jó szó, jó imádság értelmet adhat életünknek, mikor már semmi sem marad, s amikor mégis gazdagabbak leszünk, mint bármikor korábban, mert fontos lesz az üdvösségünk, a magunké s a másoké is. F.L. szülő tekintélye is gyermeke fölött. Isten rendje szerint a gyermek engedelmesked­ni tartozik szüleinek, mert ez válik javára. A szülők viszont Isten szeretetét és rend­jét valósítsák meg gyermekeik felé, ne le­gyenek szeszélyesek, következetlenek, zsarnokok. Arra kell igyekezniük, hogy megérdemeljék ezt a gyermeki engedel­mességet, valóban tiszteletreméltóan visel­kedjenek, sőt törekedjenek az engedel­mességet könnyűvé tenni a gyermek szá­mára. Legyenek gyermekeiknek legjobb barátai, akikhez bizalommal fordulhatnak a gyermekek. Ne zsarnok legyen a szülő, aki saját akaratát tűzön-vizén át érvénye­síti, hanem érezze a gyermek, hogy igaz javát akarja a szülő! »Ti gyermekek, engedelmeskedjetek szü­léiteknek minden tekintetben, mert ez kedves az Úrnak.« És ha egyébként a környező világ divatja szerint más gyer­mekek függetlenítik magukat a szülőktől, csak igényeikkel és követeléseikkel állnak szüleik elé (és ezzel a romlás útjára lép­nek), Istent ismerő és a hit útján vezetett gyermekek ne a környezethez szabják magukat, hanem ahhoz, ami az Úrnak kedves! Isten gyönyörködik az engedel­mességben. Jézusnak, a mennyei Atya iránt mindhalálig engedelmes Isten Fiá­nak »az volt az eledele, hogy teljesítse az Atya akaratát« (Jn 4,34). Dacos, lázado­zó, szabadjára engedett gyermekek sok­szor utólag visszapillantva mondják: bár szigorúbban fogtak volna, bár hallgattam volna idejében szüléimre! A munkaviszonyt is rendezi Isten Igéje, amely a rabszolgaság korában szól a kor­társakhoz, Pál tolmácsolásában. A rab­szolgaság intézményét külső, forradalmi úton nem szűnteti meg, de egy belső át­alakulás révén, a Szent Szellem által új fajta kapcsolatra segít a gazda és szolgája között, a szeretet és az Isten előtti felelős­ség jegyében. »Ti szolgák, engedelmes­kedjetek minden tekintetben földi urai­toknak, ne látszatra szolgáljatok, mint akik embereknek akartok tetszeni, hanem tisz­ta szívvel, félve az Urat. Amit tesztek, lélekből végezzétek, úgy, mint az Úrnak és nem úgy, mint az embereknek, tudván, hogy ti viszonzásul az Úrtól fogjátok meg­kapni az örökséget: az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát.« Krisztus követője, ha szolgálatban áll, ne csak gazdájára, főnö­kére nézzen; úgy végezze dolgát, mintha maga az Úr volna a közvetlen főnöke: Tőle kapott erővel, iránta való felelősség­gel. Ez meghatározza a munka minőségét, mennyiségét egyaránt. »Ti urak, adjátok meg szolgáitoknak, ami igazságos, és úgy bánjatok velük, mint akik veletek egyenlőek, tudván, hogy nektek is van Uratok a mennyben. Aki pedig igazságtalanul cselekszik, vissza fog­ja kapni azt, mert nincsen személyváloga­tás.« Aki felismerte és elismerte, hogy Krisztus az Úr, az igazi és egyetlen Úr, az nem fogja játszani a nagyurat, fitogtatni hatalmát, nem él vissza hatalmával, hanem igazságosan és szeretettel bánik beosztott-35

Next

/
Oldalképek
Tartalom