Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 2. szám

Isten rendje szerinti családi élet és munka Olvasd: Kolossé 3,18-4,1 Isten nekünk kimondhatatlan ajándékot adott Jézus Krisztusban és az általa szer­zett üdvösségben. »Az Istennek legyen hála az Ő kimondhatatlan ajándékáért« - és »mimódon menekülünk meg, ha nem törődünk ily nagy üdvösséggel?« Krisztus által megbékélhetünk Istennel és betago­lódhatunk az Ő rendjébe, amelyből kisza­kadtunk. Kegyelme átöleli egész életün­ket és megnyitja előttünk a mennyei ott­hont. Ám aki előtt megnyílt a mennyei otthon, annak földi otthona, családi élete is betagolódik Isten rendjébe és aszerint alakul. Aki az üdvösségben az örökkéva­lóságot Isten boldog szolgálatában fogja eltölteni, annak minden földi munkája is Isten szolgálatává válik. Igénkben Pál apostol gyakorlati útbaigazí­tásokat ad nekünk arra nézve, »hogyan illik« a családi életben és a munka terüle­tén forgolódni az Úrban hívőkhöz, hogyan áll helyre a családi élet, a munkaviszony zűrzavara, Isten kegyelméből és Isten rendje szerint. Mindnyájunkra rászóltak kiskorunkban - számtalanszor is - szüléink, nevelőink, és mi is számtalanszor szóltunk rá gyerme­keinkre, unokáinkra: »Neked nem illik, hozzád nem illő« ezt vagy azt tenni, így vagy úgy viselkedni. Most Isten maga tanítja megváltott gyermekeit, hogyan il­lik a családi életet alakítaniuk, a munka­­viszony rendjébe betagolódniuk »az Úr­ban hívőkhöz«. Mindkettőre nagy szüksé­günk van, hiszen nap mint nap látjuk és szenvedjük a családi élet és a munkavi­szony rendetlenségeit. Szükséges tehát, hogy lássuk: hogyan s mi illik az Úrban hívőkhöz, és hogy szükségünk van arra az áldott Orvosra, akinek a közelében és ereje által gyógyulnak a családi élet és a munkaviszony sebei is. Lássuk előbb a családi életet »Ti férfiak - kezdjük a férfiakon, hiszen Ádám teremtetett elsőnek -, szeressétek feleségeteket és ne legyetek irántuk mo­gorvák.« A férj legyen a család feje, mert valakinek kell felelős módon kormányoz­ni a család hajóját. A férfilogika alkalma­sabb erre, mint a női lelki alkat - de nem zsarnoki módon, rémuralmat teremtve a családban és a házasságban. Irányítson a férj, de úgy, ahogy illik az Úrban hívők­höz, mint akinek feje Krisztus, és Krisz­tustól tanul »elsőnek lenni«: szeretettel, ál­dozatra készen, háznépe javára. »Szeres­sétek feleségeteket«: ez jelent gyengédsé­get, figyelmességet, tapintatot. Tartsa szem előtt, mi válik felesége javára. Ne legyen iránta mogorva. Van férj, aki ked­ves szavát, mosolyát házon kívül osztogat­ja, otthonra már csak a morc kedvetlen­ség marad. Ha a munkahelyén valakinek napközben nehézségei voltak, ne a felesé­gével éreztesse otthon a bosszúságát. Kedves szó, gesztus, figyelmesség éltető napsugárként hat a feleségre. - »Ti asszo­nyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogy illik az Úrban hívőkhöz.« A fele­ségnek, akit ilyen szeretettel szeret a fér­je, nem lehet más a választása, minthogy engedelmeskedik neki. Isten előtt egyen­jogúak a férfiak és az asszonyok. Egyfor­mán szorulnak a kegyelemre, egyformán kapják a bűnbocsánatot, a Szent Szellem vezetését, és részesülnek az üdvösségben. De ha az asszony akar a családban ural­kodni és elnyomja a férjét, akkor nem­csak a férj nem lesz boldog, de maga az asszony sem, mert rendeltetését segítő­társként, nem parancsnokként töltheti be igazán. De ha a férj feje Krisztus, és sze­retettel vezet, nem lesz megalázó és gyöt­­relmes neki engedelmeskedni. »Ti atyák, ne ingereljétek gyermekeite­ket, nehogy bátortalanokká legyenek.« Ha Istennek mint mennyei Atyának a te­kintélyét elismerjük, akkor ebből ered a 34

Next

/
Oldalképek
Tartalom