Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 1. szám

pot és királyt veszít el így napjainkban kórházakban és a női klinikákon a világ! Egyesek azok közül, akik úgy vélik, hogy az abortusz ellen foglalnak állást, állás­pontjukat pontosabban is körvonalazzák: »Én az abortusz ellen vagyok« - mond­ják, »kivéve, ha . . .«. Általános kivételt képez a megerőszako­lás esetének tragédiája. Emberi megfon­tolás alapján azzal próbáljuk egy ilyen gyermek elvételét igazolni, hogy így érve­lünk: az ilyen gyermeket nem fogják sze­retni. De valóban eltávolíthatunk egy go­nosztettet ebből a világból úgy, hogy egy másikat követünk el? És mit mond a Bib­lia? A törvény az asszony meggy alázójá­­nak halálát kívánja, azonban »a leányt pe­dig ne bántsd, mert a leánynak nincs halá­los bűne« (5Móz 22,25-27). Milyen nya­­katekert karikatúrája egy törvénynek, ha azt, aki az erőszakot elkövette, hagyjuk tovább élni, és az ártatlan gyermeket ha­lálra ítéljük! El kell ismernünk, hogy a mi gondola­taink nem Isten gondolatai. Az, amit mi tiszteletreméltónak vagy igazságosnak íté­lünk, Isten szemében gyalázatos lehet. Olyan korban, amelyben újra formálódni látszik az ember magatartás-etikája és ér­tékszemlélete, melyben a humanizmus be­folyásolja gondolatainkat, bizalmunkat Isten Igéjébe és Isten igazságába kell vet­nünk. Ezek állandóak, változtathatatla­­nok és nem is fognak sohasem megvál­tozni! William Billings Kedves olvasóink karácsonyi és újévi jókívánságait, szívé­lyes üdvözleteit nagyon köszönjük. Ezúton fejezzük ki hálánkat azok felé is, akik adományaikkal résztvállaltak anyagi terheink hordozásában. Különösképpen köszönjük sokak imádságát. Használt bé­lyegek beküldését (1 cm-es széllel kivágva, nem leáztatva) továbbra is köszönettel vesszük. A Szerkesztőség Térjetek meg! Metéljétek azért körül a szíveteket, és ne legyetek többé kemény nyakúak! Mert Istenetek, az ÚR, istenek Istene és urak­nak Ura. Ő a nagy, erős és félelmes Isten, aki nem személyválogató, és akit nem le­het megvesztegetni. Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek, szereti a jö­vevényt, kenyeret és ruhát ad neki. Az URat, a te Istenedet féld, őt szolgáld, hozzá ragaszkodj, és az ő nevére esküdj! Öt dicsérje éneked, mert ő a te Istened. 5Móz 10,16-18.20-21a + + + A rendetlen indulatok Mihelyt az ember rendetlenül megkíván valamit, azonnal nyugtalanná válik. Azért a gőgösnek és fösvénynek soha nincs bé­kessége, ellenben az alázatos és lelki sze­gény állandó békében él. Aki meg nem halt még teljesen önmagá­nak, az hamar kísértésbe esik, és csekély, hitvány dolgok által elbukik. A gyenge lel­kű, testiségre és érzékiségre hajló ember nehezen bír a földi kívánságoktól egészen szabadulni. Éppen ezért gyakran szomor­­kodik, ha ezektől tartózkodik. Sőt bosz­­szankodik, ha valaki szembeszáll vele. Ha pedig elérte, ami után vágyott, azonnal zaklatja a lelkiismerete, mert követte szen­vedélyét, amely nem adja meg neki az óhajtott lelki békét. A szívnek igazi békéje a szenvedélyek megfékezéséből, nem pedig annak kielégí­téséből származik. Éppen azért az érzéki és a világba elmerü­lő embernek szívében nincsen békesség, hanem csak a buzgó és igazán hivő lé­lekben. Kempis Tamás: »Krisztus követése« című művéből. 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom