Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 1. szám

SZERELEM * HAZASSAG * CSALAD A meg nem született gyermek Keresztyén körökben az abortusszal kap­csolatban van egy súlyos félreértés. A »kért abortuszának bizonyára minden ke­resztyén ellene mond. Tehetetlen magzat életét akarattal kioltani annyira visszata­szító dolog, hogy szinte hihetetlennek tű­nik, hogy ez a téma sok vita tárgyát képe­zi. De mi történjen különleges esetekben? Megerőszakolás esetében, vagy házassá­gon kívüli kapcsolatnál igazolható-e a mű­vi abortusz? El kell-e venni egy gyermek életét, ha valószínűleg torzszülöttként jönne a világra? Hogy ezekre a kérdésekre válaszolni le­hessen, fel kell ismernünk a magzat életé­nek értékét Isten előtt. 2Móz 21,22-23 egyértelműen, világosan beszél: a még meg nem született gyermek ugyanazt a védelmet érdemli, mint minden más te­remtett élőlény. »Ha férfiak veszekednek és meglöknek valamely terhes asszonyt, úgy hogy idő előtt szül, de egyéb veszede­lem nem történik: bírságot fizessen asze­rint, amint az asszony férje azt reá kiveti, de bírák előtt fizessen. De ha veszedelem történik: akkor életet életért adj.« Az a kifejezés, hogy »idő előtt szül«, ná­lunk a koraszülés fogalmával azonos. így ez a vers egy koraszülésre vonatkozik. Ilyen esetben azt a személyt, aki a kárt okozta, pénzbüntetés terheli, melynek mértékét a férj és a bírók állapítják meg. Ha azonban a gyermek meghal (»ha ve­szedelem történik«), Isten az »életért éle­tet« kíván. A büntetés ugyanaz, mint egy már megszületett gyermek gyilkosánál. Erről számos igehely tanít: Ruth 4,13; Jób 1,21; Zsolt 127,3; Hós 9,14; lSám 1,5; hogy csak néhányat említsünk. Világos, hogy az élet Istentől származik. Isten az, aki a méhet megnyitja vagy be­zárja, és megengedi, hogy egy gyermek megfoganjon, vagy nem engedi ezt. Mek­kora lázadás az ember részéről, hogy bele akar szólni, avatkozni Isten tökéletes ter­vébe! A Szentírásból ugyanilyen világosan kide­rül, hogy Isten egyes emberekkel már megszületésük előtt foglalkozott. Gondol­junk Dávidra, aki ezt mondta: »Bizony, te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében« (Zsolt 139,13). Isten gondot viselt Dávidra, mielőtt megszüle­tett! Jeremiás megszenteltetett és prófétá­nak rendeltetett mielőtt megszületett (Jer 1,5). Ezsaiást, miközben még az anya­méhben volt, Isten olyanná formálta és alakította, mint amilyen embert akart be­lőle alkotni (Ézs 49,1—5). Minden gyermek, aki az anyaméhben megfogant, Isten örökkévaló tervében szerepel, és Istennek célja van vele. Isten szemében még az a gyermek is fontos és jelentőséggel bír, aki elmaradott, aki nyo­moréknak vagy torznak születik. Mi en­nek az értelmét és célját sokszor nem ért­jük, mégis biztosak lehetünk, hogy »azok­nak, akik Istent szeretik, minden javukra szolgál« (Róm 8,28). János evangéliumá­ban olvasható a vakon született ember története (Jn 9). A tanítványok arra a következtetésre jutottak, hogy a férfi vak­sága a saját bűnének vagy szülei életében történt bűnnek a büntetése volt. De erről szó sincs. Jézus azt felelte, hogy ez az ember azért vak, hogy »nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai«. Mi tör­tént volna, ha ennek a vaknak az anyja tudta volna, hogy gyermeke vakon fog megszületni, és ezért abortuszra szánta volna magát. Ma sok csodában azért nem részesülhetünk és nélkülözünk azért, mert nem adunk rá Istennek lehetőséget, hogy megcselekedhesse azt! Hány prófétát, pa-21

Next

/
Oldalképek
Tartalom