Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 1. szám
SZERELEM * HAZASSAG * CSALAD A meg nem született gyermek Keresztyén körökben az abortusszal kapcsolatban van egy súlyos félreértés. A »kért abortuszának bizonyára minden keresztyén ellene mond. Tehetetlen magzat életét akarattal kioltani annyira visszataszító dolog, hogy szinte hihetetlennek tűnik, hogy ez a téma sok vita tárgyát képezi. De mi történjen különleges esetekben? Megerőszakolás esetében, vagy házasságon kívüli kapcsolatnál igazolható-e a művi abortusz? El kell-e venni egy gyermek életét, ha valószínűleg torzszülöttként jönne a világra? Hogy ezekre a kérdésekre válaszolni lehessen, fel kell ismernünk a magzat életének értékét Isten előtt. 2Móz 21,22-23 egyértelműen, világosan beszél: a még meg nem született gyermek ugyanazt a védelmet érdemli, mint minden más teremtett élőlény. »Ha férfiak veszekednek és meglöknek valamely terhes asszonyt, úgy hogy idő előtt szül, de egyéb veszedelem nem történik: bírságot fizessen aszerint, amint az asszony férje azt reá kiveti, de bírák előtt fizessen. De ha veszedelem történik: akkor életet életért adj.« Az a kifejezés, hogy »idő előtt szül«, nálunk a koraszülés fogalmával azonos. így ez a vers egy koraszülésre vonatkozik. Ilyen esetben azt a személyt, aki a kárt okozta, pénzbüntetés terheli, melynek mértékét a férj és a bírók állapítják meg. Ha azonban a gyermek meghal (»ha veszedelem történik«), Isten az »életért életet« kíván. A büntetés ugyanaz, mint egy már megszületett gyermek gyilkosánál. Erről számos igehely tanít: Ruth 4,13; Jób 1,21; Zsolt 127,3; Hós 9,14; lSám 1,5; hogy csak néhányat említsünk. Világos, hogy az élet Istentől származik. Isten az, aki a méhet megnyitja vagy bezárja, és megengedi, hogy egy gyermek megfoganjon, vagy nem engedi ezt. Mekkora lázadás az ember részéről, hogy bele akar szólni, avatkozni Isten tökéletes tervébe! A Szentírásból ugyanilyen világosan kiderül, hogy Isten egyes emberekkel már megszületésük előtt foglalkozott. Gondoljunk Dávidra, aki ezt mondta: »Bizony, te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében« (Zsolt 139,13). Isten gondot viselt Dávidra, mielőtt megszületett! Jeremiás megszenteltetett és prófétának rendeltetett mielőtt megszületett (Jer 1,5). Ezsaiást, miközben még az anyaméhben volt, Isten olyanná formálta és alakította, mint amilyen embert akart belőle alkotni (Ézs 49,1—5). Minden gyermek, aki az anyaméhben megfogant, Isten örökkévaló tervében szerepel, és Istennek célja van vele. Isten szemében még az a gyermek is fontos és jelentőséggel bír, aki elmaradott, aki nyomoréknak vagy torznak születik. Mi ennek az értelmét és célját sokszor nem értjük, mégis biztosak lehetünk, hogy »azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra szolgál« (Róm 8,28). János evangéliumában olvasható a vakon született ember története (Jn 9). A tanítványok arra a következtetésre jutottak, hogy a férfi vaksága a saját bűnének vagy szülei életében történt bűnnek a büntetése volt. De erről szó sincs. Jézus azt felelte, hogy ez az ember azért vak, hogy »nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai«. Mi történt volna, ha ennek a vaknak az anyja tudta volna, hogy gyermeke vakon fog megszületni, és ezért abortuszra szánta volna magát. Ma sok csodában azért nem részesülhetünk és nélkülözünk azért, mert nem adunk rá Istennek lehetőséget, hogy megcselekedhesse azt! Hány prófétát, pa-21