Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 4. szám

FIATALOK LEVELEZNEK a manipulált emberről Kedves Dani! Most, hogy nyáron alkalmam volt keresz­­tül-kasul bebarangolni Európát és renge­teg érdekes tapasztalatot szereztem, azt kell mondanom, hogy mi, úgy látszik, nagyon el vagyunk maradva. Persze, majd szóbelileg sok mindent elmondok neked, most egyelőre csak annyit: eddig azt hittem, hogy a keresztyén testvéri együttlétnek az az egyetlen lehetséges formája, ahogy azt mi gyakoroljuk. Vagyis: együtt imádkozunk, olvasunk egy szakaszt a Bibliából, megbeszéljük együtt, azzal kapcsolatban kérdéseket vetünk fel és felelünk azokra, végül megint közösen imádkozunk - közben persze énekelünk -, és kész. Most nyílt csak ki a szemem, hogy mennyi egyéb lehetőség is létezik! Képzeld, valahol egy gyülekezet ifjúsági körében úgy voltunk együtt, hogy a Bibliát elő se vettük, vi­szont a csoportnak volt egy príma veze­tője, aki az egész együttest ragyogóan kézben tartotta és irányította. És nem ül­tünk ám egymás mellett egész idő alatt, mint a fajankók! Eleinte még igen, de aztán azt mondta a vezető, hogy feküd­jünk le a földre, hunyjuk be a szemünket, lazítsunk, engedjük szabadjára gondola­tainkat, közben igyekezzünk felmérni és átvenni azt is, ami a mellettünk levők lel­kében lezajlik, ujjaink hegyét érintsük ösz­­sze . . . Aztán volt ott kitárulkozás is, he­ves vita, veszekedés is, őszinte vallomá­sok, meg képzeld: tánc, csodálatos han­gulat és érzelmi hullámzás. A végén va­lamennyien érzelmileg összehangolód­tunk, s amiről ott szó volt, mind együtt elfogadtuk, szinte feloldódtunk ebben a csodálatos egységben. Csak еду-két le­hetetlen különc akadt, aki makacsul ragaszkodott különvéleményéhez, de ezekről mindjárt ki is derült, hogy idegbe­tegek, ezért nem voltak képesek a töb­biekkel azonosulni, akik pedig' sokfelől jöttek össze. Szóval, Danikám, ha nem akarunk vég­zetesen lemaradni, nekünk is haladnunk kell a korral, nyitottnak lenni új áramlatok felé. Kérlek, tanulmányozd te is ezeket és légy azon, hogy az ilyen újításokból mi is minél előbb, minél többet megvaló­sítsunk. Szóval majd bővebben, addig is szeretet­tel üdvözöl és válaszodat kéri Iván * Kedves Iván! Látom, hogy nagyon »begerjedtél« oda­kint, de vigyázz, nem mind arany, ami fénylik! Arról, amit írsz, sok mindent ol­vastam magam is; próbáltam többféle irányból tájékozódni, világos képet alkot­ni ezekről az újabb folyamatokról. Hadd induljak ki abból, hogy Isten az em­bert szabad lénnyé teremtette. Szabad­ságához tartozott, hogy Isten mellet is, ellene is dönthetett; sajnos, ez utóbbi történt, és ennek végzetes következmé­nyeitől azóta is szenved az emberiség. De Isten még ilyen áron is vállalta az emberrel a szabadság kockázatát. Isten nem olyan »uralkodó«, aki manipulál, vagyis eszközként kezeli az embert. Nem ejti rabul az ember személyiségét, nem igázza le, nem tör rá zsarnoki hatalom­ként, hanem »az ajtó előtt áll és zörget«, és az embernek magának kell szíve ajta­ját belülről Isten előtt megnyitnia. Az ember személyiségére tudtán-akara­­tán kívül, rejtett taktikával, körmönfont módszerekkel rátörni és azt mindenféle »agymosással« azonosító technikával egyéniségétől megfosztani, idegen célok szolgálatába állítani: ördögi tendencia. Még akkor is, ha vallásos álarcot ölt ma­gára. 126

Next

/
Oldalképek
Tartalom